Alpár Ágnes (szerk.): Madách Színház 1951 - 1976 (Budapest, 1976)

Hírünk a világban…

CSEHSZLOVÁKIA (PRÁGA), 1973.

„A prágai Vinochrady-i Színházban ma kezdődnek az ismert magyar színházi együttes, a budapesti Madách Színház vendégfellépései.

.. .Ami ezt a színházat az elmúlt években kialakította, és amitől sohasem tud elszakadni : a szocialista-humanista ideál.” (Rudé Právo, 1973. IV. 5.)

„A magfar színházi emberek látogatása megmutatta, hogy még a nyelvi különbség sem jelenthet akadályt. Az a két előadás, amelyet a budapesti Madách Színjház együttese bemutatott (Csehov: Sirály, Tamási Áron: Énekes madár), az egyedülálló színészi munkapéldája volt.

.. .Igazi Csehov.. . A mai realista színjátszás igazi példája volt. ..

Az Énekes madár színészei Kerényi Imre rendezésében egyedülálló komédiázó művészetet mutattak be. Ez egyúttal a népi színészet példája volt, amely oly közel áll a miénkhez ” (Rudé Právo, 1973. IV. 10)

SZOVJETUNIÓ (MOSZKVA, LENINGRÁD), 1974.

„Ismét ellátogatott hazánkba a budapesti Madách Színház. És éppen úgy, mint nyolc esztendővel ezelőtt, a magyar művészek vendégjátéka a főváros színházi életének figyelemreméltó eseménye lett”. (Tyeatralnaja Zsizny, 1974. 17.)

„A budapesti színház együttesének komoly művészi próbatétel volt Shakespeare Othellójának szinrevitele. . . Huszti Péter Jágója fiatal, elbűvölő, lendületes; ám a könnyed, fesztelen modor, a ,jó pajtás’ széles

mosolya mögött érezzük a szünet nélkül munkálkodó gondolatok állandó vibrálását, az önkontroll ugrásra kész feszültségét.” (Szovjetszkaja Kultúra, 1974. V. 24. N. Molodcova)

„Emlékszem, 1959-ben Bessenyei a mórt puha, ringó keleti gesztusokkal alakította, ma pedig lemondott minden egzotikumról. Othellója ma időnként a nézőtérrel való egyenes kontaktus veszélyes útjára tér. Másként nem magyarázhatjuk a színész által alkalmazott, a színpadi gyakorlatban ritkán használt fogást, amelyet csak olyan mesterek engedhetnek meg maguknak, akik biztosak a nézők feletti hatalmukban: Bessenyei időnként kitekint a nézőtérre, mintha egy pillanatra kikapcsolódna a játékból, ezzel lerombolja a ’negyedik falat’, s ezzel aláhúzza a színházi látvány játékszerűségét. Bessenyei mesterien csinálja ezt, nem túlozza el, de nem is takarékoskodik a ’rövidzárlatokkal’. Mintha egyívásúakat keresne a nézőtéren, akikkel hangtalan szövetségre léphet. És talál is.” (Tyeatr, 1975. 1. A. Gerskovics)

AUSZTRIA (SALZBURG), 1975.

„Magyar vendégek látogatták meg a születésnapját ünneplő Landestheatert. A Madách Színház társulata születésnapi ajándékként a már világszerte elismert Othello előadását hozta.

Az előadás sikeréhez nagyban hozzájárult a két főszereplő Huszti Péter és Bessenyei Ferenc, de az egész előadásnak nem volt gyenge szereplője... Mind a színpadon játszó, mind a kulisszák mögött működő társulat olyan összjátékot produkált, ami szinte egyedülálló...

Ez a vendégjáték világviszonylatban olyan elsőrendűt nyújtott, amilyenben egyhamar nem lesz részünk.” (Salzburger Tagblatt, 1975. X. 31.)

Il6