Alpár Ágnes (szerk.): Madách Színház 1951 - 1976 (Budapest, 1976)

Hírünk a világban…

Magasra értékeljük azt a törődést, amellyel a Madách Színház Gorkij drámáit színpadra viszi. Különböző, többek között szatirikus színeket használ föl az előadásban, hogy a magukat túlélt kispolgárokat bemutassa.

A brechti előadás, amely a Madách Színház művészetében új határokat tárt fel, azt bizonyítja, milyen kimeríthetetlen lehetőségeket nyit meg az eszmeiségre való törekvés, ha úgy értelmezik, mint a művészi útkeresések irányító normáját, mint az alkotás belső pátoszát.” (Szovjetszkaja Kultúra, 1966. VI. 2. B. Rosztockij)

„A darabokhoz bátran és eredeti módon közelítenek. Ez aZ el" mutatkozik meg például a Koldusopera rendezésében is. A magyar előadásban nem érezni operettes hajlamot, nincs benne sematizáló és kioktató célzat.

.. .A Hamlet előadása — éppen úgy, mint a színház többi előadása, azt bizonyítja, hogy a színház tagadja az egyhangú létezést, a kispolgárság filozófiáját, a megkövesedett szabályok védelmét.” (Tyeatr, 1966 10. P. Markov)

OLASZORSZÁG (FIRENZE, BOLOGNA, TORINO),

1966.

„.. .magyar prózai együttesnek ez az első nyugati turnéja. Úgy látszik: kár volt mostanáig szerénykednünk és óvatoskodnunk.” (Népszabadság, 1966. okt. 23.)

„A nemzetközi fesztivál legmeghökkentöbb sikere a budapesti Madách Színház bemutatója volt, az eredeti felfogásban előadott kitűnő Brecht-művel: a Koldusoper ival.

Hosszű idő óta nem tapasztalhattunk ilyen résztvevő és lelkes közönséget, hosszú idő óta nem hallottunk ennyi tapsot és nevelést a színházban.

Kár, hogy a Koldusopera ma esti bemutatóját nem lehet itt megismételni; más olasz városoknak lesz majd alkalmuk élvezni ezt a kivételes előadást.” (Nazione Sera, Prato, 1966. okt. 24.

,,.. .Akadhat olyan vélemény, hogy a Koldusopera ilyen gördülékeny, vidám előadása nem a mester igazi tanításainak szellemében készült. Mi őszintén az ellenkezőjét gondoljuk: ez a felfogás jó szolgálatot tesz a brechti műnek. Ádám Ottó úgy nyúlt a darabhoz, ahogy Brecht maga is ajánlotta a klasszikusok esetében: nem behódolva a szöveg félelmetes hatásának. Megtisztította, megszabadította a felesleges sallangtól, felszínre hozva friss, hamisítatlan színeit...” (Unita, 1966. okt. 25. Aggeo Savioli)

„Az igazság az, hogy Ádám Ottó és a nagyszerű színészek összezúztak néhány szent szabályt, de semmivel sem tették kisebbé Brechtet, ellenkezőleg, megértették azt, ami a lényege volt: színházi ember. Megmutatták, hogy más Brecht, mint drámaíró és megint más, mint teoretikus. S hogy nem létezik tiszta és sérthetetlen brechtianizmus.” (Nazione, 1966. nov.

5.)

„Azt hiszem, senki sem gondolt annak a lehetőségére ma, hogy egy drámai színház bővelkedjen zengő pátoszú elemekben, szinte a líra határáig — de ebből adott ízelítőt a budapesti Madách Színház az Egy szerelem három éjszakájának bemutatásával. És meggyőződésem, hogy a nézők nagyobb részét az előadás levette a lábáról.” (Nazione, 1966. nov. 5. Paulo E. Poesio)