Szántó Judit (szerk.): A Gyulai Várszínház 15 éve (Budapest, 1978)
Két beszélgetés
a látványosság, a görögtűz, a lovasparádé, túl népes a statisztéria; később mindenekelőtt a gondolati mag kiemelésére törekedtünk, és a közönség velünk tartott ezen az úton. — Az ön irányítása alatt évente egy történelmi dráma és mellette egy klasszikus vígjáték került színre. A történelmi drámák jelentős részét személyesen rendezte. Melyekre emlékszik vissza legszívesebben? — Tizenegy drámát rendeztem Gyulán, közülük néhány egyben egész eddigi pályám legszebb emlékei közé tartozik. Igazi alkotói öröm forrása volt az együttműködés a Csák végnapjai című Madách-drámát adaptáló Keresztury Dezsővel, majd ugyanennek a műnek megrendezése (büszkék voltunk, mikor ezt az adaptációt tőlünk vette át a Nemzeti Színház); nagyon szerettem Kós Károly István királyát is, és Darvas József Hunyadiját, melyet a várjátékok 10. évfordulóján meghirdetett pályázatra írt nekünk. Darvas Józsefnek, Békés megyei — orosházi — születésű lévén, különösen szívügye volt a gyulai vállalkozás. — Miután megvált a várjátékoktól, megőrizte-e kapcsolatát Gyulával?-1973-ban békéscsabai rendezőből a kecskeméti Katona József Színház igazgatója lettem. Úgy éreztem, két heiyen nem tudnék teljes értékű irányító munkát végezni. De Gyulát ma is közel érzem magamhoz, és az itt töltött évtizedre csak jó emlékekkel gondolok vissza. Békés megyei vagyok magam is: viszszajárni a megyébe, Békéscsabára, Gyulára, ma is szívmelengető érzés. Az embert elfogja az emlékezés, no meg a jóleső tudat: a szívéhez nőtt vállalkozás él és virágzik. Ezzel, azt hiszem, megmondottam azt is, hogy egyet értek utódom, Sík Ferenc kezdeményezéseivel; lelkes és rendszeres látogatója vagyok mindmáig a várjátékoknak.-Hadd tegyem ehhez hozzá: Míszlay István Jászai-díja a gyulai várjátékok létrehozását, valamint a magyar drámák ottani rendezését jutalmazta, és tevékenysége elismeréséül kapta meg a rendezvényt az első perctől bőkezűen és kezdeményezően támogató gyulai Városi Tanács „Gyula városáért” elnevezésű kitüntetését is. Befejezésül hadd kérdezzem meg: azóta, hogy megvált a gyulai várjátékoktól, a kecskeméti, majd 1976 óta, a budapesti József Attila Színház élén, mennyiben veszi hasznát gyulai tapasztalatainak? — Gyula tanulságai, az egyes bemutatók és az egész vállalkozás sikere megerősítettek régi hitemben: magyar színházi embernek nem lehet szebb és fontosabb feladata a magyar dráma támogatásánál. A József Attila Színházban jelenleg öt magyar szerző drámája van műsoron; itt is hirdettünk magyar dráma-pályázatot; és munkásságom központjában az elkövetkező évek során is a magyar szerzők művei állnak majd. Sík Ferenc „Történelmi drámákon kívül másfajta színházi élményeket is kínál a gyulai nyár: happeninget, monodrámát, előadóestet, folklórjátékot, „funkcionális” díszlet- és jelmezkióllítást — és bízhatunk Sík Ferenc művészeti vezetőben: a kínálat állandóan bővül majd újabb és újabb megleoetésekkel.” — írta az 1977-es gyulai műsorral kapcsolatban az Új Tükör című hetilap, majd a legújabb játékteret: a víziszínpadot bemutatva, a cikk írója megjegyezte: .......tán még a kuruttyoló békák, a hápogó vízimadarak is Sík Ferencnek, a mulatság rendezőjének engedelmeskedtek.” Vele beszélgetünk most, a Gyulai Várjátékok második és jelenlegi „gazdájával”. — Hogyan került kapcsolatba a várjátékokkal? — 1974-ben kaptam az első meghívást, Száraz György A nagyszerű halál című művének rendezésére. Miszlay István akkor már távozni készült; beszélgetni kezdtünk a helyi vezetőséggel. Megismertük egymást, tetszettünk egymásnak, felcsaptam. — Mit fogadott el az első tíz év gyakorlatából, hol akart eleve bővíteni vagy épp változtatni? — A semmiből valamit teremteni: csoda. A meglevőt folytatni már sokkal könnyebb. Annál is inkább, mert tökéletesen egyet értettem mind a Dubrovnik nyomán fogant koncepcióval, mind az első évtized fő vonulatával: a történelmi tárgyú drámák középpontba helyezésével. Ezen belül viszont elsősorban a kortárs szerzők történeti játékai érdekeltek, főképp két szemszögből. Az el
