Szántó Judit (szerk.): A Gyulai Várszínház 15 éve (Budapest, 1978)

A Gyulai Várszníház előadásai, 1964 - 1978

— Hát persze, persze. . . Budapestet kellene Gyulához csatolni!

Benkö Tibor: Színház - a tizedik sorból. Szabad Föld, 1977. augusztus 7.

*

Szép ez a gyulai nyár. Az utazó, ki nyári vándorlásában az ország e délkeleti városába ér, szép napokat és éjszakákat forgat a kezében. Mint valami különös kaleidoszkópot, melyben csillagok, tájak, szinijátékok, városdarabkák, fürdőmedencék, eleven emberek, maszkos emberek, fürdőruhás színészek és felöltözött turisták, Körös-kanyarok és kijelölt betonútok forognak színes kötetlenséggel. Külön élete van immár a gyulai nyárnak: színházi nyár a természetes nyárban.

S talán ez a legmegkapóbb, ez dicséri leginkább a gyulai július színházi szervezőit: a természetesség. A kaleidoszkóp természetes forgása. Hiszen a legnehezebb a kötetlenséget megszervezni. A színházi nyarak igazi értelme, hogy az utazó beletévedjen a városkába, beletévedjen a színházi játékokba, elvegyülhessen a színhely természetes életével . .. A gyulai nyárban egyszerű kötetlenséggel peregnek az órák . . . Súly és szárny, szörnyülködés és elevenség természetes bőségben váltogatja egymást a gyulai kaleidoszkópban, ahol az égen jó fényű csillagok sárgállanak ebben a kötetlen nyárban. Az utazó, mintha itt élne egy darabig, könnyed természetességgel forgatja kezében a szép napokat, szép éjszakákat.

Gyurkovics Tibor: Szép magyar nyár. Népszava, 1977. július 24.

A GYULAI VÁRSZÍNHÁZ ELŐADÁSAI. 1964-1978