Szántó Judit (szerk.): A Gyulai Várszínház 15 éve (Budapest, 1978)
Vallomások Gyuláról
VALLOMÁSOK GYULÁRÓL Gyula maga a vármegye dióhéjban. A megye székhelye mintegy 25 000 lélek lakóhelye. A dzsentrik gyülekezőhelye, tisztviselő város, feudális végvár, parasztváros és kisiparos központ. Tiszántúl egész társadalmi végzetét összesűrítve szemlélhetjük. A feudalizmus nem csupán jelkép itten. A város közepén mindmáig ott terpeszkedik az Almássy grófok hatalmas vadaskertje, benne a gyulai vár, az Alföld egyetlen műemléke, elképesztő elhanyagoltságban. A város egész fejlődését ez о vadaskert torzítja el, melynek ura ma is a legfőbb hatalom a vármegyében. 1935: Féja Géza szavai, a „Magyarország felfedezése" című sorozatból. * Nem lehet eléggé dicsérni ezt a szép Várszínházát. Pontosan akkora ez a várudvar, mint volt a legelső görög színházak tölcsére, mint voltak a spanyol coralok, ! mint lehetett a Globe belvilága. A drámai kultúráknak ez a bölcsőmérete. A színházakat kezdetben mindig akkorára szabták, hogy ünnepeken beleférjen a környék népe. A várakat is veszedelmek esetére. Most is az van itt együtt, ezúttal aratás után, a környék népe a Várszínház előadásán. 1964: Hubay Miklós sorai, az első gyulai évad műsorfüzetében. * ■Életrevalóságával, kultúrájával Gyula új rangot vívott ki magának. Országosat. ... A főút valóságos Bábel, a vársétányon húsz állam rendszámtábláját viselő autók állnak, a szállodák mindig foglaltak, a várszínház túlteljesíti nyári bevételi tervét. . .. Kevés várus van, amelyről olmondhatnám: itt szeretnék élni. Gyuláról ezt mondhatom. Sípos Gyula: Kisváros a periférián. Képes Újság, 1967. augusztus 26. * Mezőnek hívja magát. Szent Bartolomeusz mezejének, az a velencei tér, ahol Carlo Goldoni kis bronzszobra áll. Nem túlzás, t,a azt mondom, hogy ez a „mező" nincs akkora, mint nálunk Pesten a Gutenberg tér fele vagy a Rákóczi tér egytizede. Zugocska. Igaz, hogy palotákkal körülkerített zug. Mező a mellényzsebben. Kénytelen voltam erre gondolni és elmosolyodni, amikor megláttam Gyula városának ezt a mellényzsebbe való várát, ezt a terrakotta és rózsaszínű, elragadó kis játékvárat, amelytől az egész Gyula olyan meghitté válik, hogy legszívesebben Gyuszinak szólítanám: te Gyuszi, neked ilyen gyönyörűséges holmid van? Méghozzá ilyen varázslatos környezetben, egy csakugyan hatalmas, mezőnyi park szélén? A parkban tucatnyi kénes, jódos gyógyvízmedence, fedett uszoda, felépült kis és felépülőben levő nagy szállodák, gondosan ápolt gyepágyak és virággruppok. S a nagy időt súgó ősfák és ritka díszfák között egy, amely alatt Gyula szülötte, Erkel, a hagyomány szerint a Bánk Bánt írta. Ilyen várad van, Gyuszi, ilyen környezetben? ... Köszönheti ezt a kedves estét a közönség mindenkinek, aki a gyulai várat öt évvel ezelőtt nehéz ostrom után be tudta venni és kitűzte rá a színház lobogóit. Mátrai-Betegh Béla: Olasz este - török időkben. A Gyulai Várszínház Goldoni előadása. Magyar Nemzet, 1968. július 31. * Gyula több, mint 200 kilométerre van Budapesttől és több, mint száz kilométerre Szegedtől, Szolnoktól, Debrecentől vagy Kecskeméttől. Földrajzi helyzeténél fogva jelentéktelen kis vidéki város. De az összefogás, a szenvedély és a — pozitív értelemben mondhatjuk — fantaszta fiatal rendező, meg a készségesen segítő helybeliek munkája árán példát mutat a vidéknek és a nagyvárosoknak. Gerold László: Dubrovnik az Alföldön. Magyar Szó, Növi Sad, 1968. július 14. * A gyulai vezetők nagyon egyszerűnek tetsző felfedezéssel alapozták meg vállalkozásaik sikerét. Nem arra törekedtek,