Szántó Judit (szerk.): A Gyulai Várszínház 15 éve (Budapest, 1978)

Két beszélgetés

programunk, az ifjúsági és gyermekműsorok terén. Nagy András László békéscsabai főrendező Hegedűs Géza Fehérlófia című mesejátékát vitte színre, a város különböző pontjain Kemény Henrik tartott bábos bemutatót, Sólyom Kati mesés-rajzos-táncos­­zenés műsora pedig alkotóközösséggé varázsolta az ifjú nézőket. 1979 a Gyerekek Éve lesz; ebből az alkalomból terveink szerint Gyulán ülésezik majd a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Világszö­vetségének, az ASSITEJ-nek konferenciája. — És mi lesz 1979 „vezérmotívuma’'? — Nos, 1979 a gyerekek és a filmrendezők éve lesz! Terveink szerint filmrendezőket hívunk meg részben eredeti drámák, rész­ben valamely okból meg nem valósult történelmi tárgyú forgató­­könyveik színre állítására. Sándor Pál rendezné Spiró György Ju­­risich Miklósról szóló Kőszegők című drámáját, Jancsó Miklós Hernádi Gyula új művét. Tárgyalunk Kosa Ferenccel és Makk Károllyal is, az írók közül Nemeskürty Istvánnal, Csoóri Sándor­ral, Sárospataki Istvánnal. A filmes év előkészítésére már idén retrospektiv filmsorozatot rendezünk a legjobb magyar törté­nelmi filmekből, a Feltámadott a tengertől a Nyolcvan huszárig. Folytatjuk a sajátos műfajú, happeningszerű tervezői kiállításo­kat is. 1979-ben pedig az egész várost elborítják majd 33 év legjobb rajzos színházi plakátjai, amelyek másolatai a helyi pa­pírkereskedésekben meg is vásárolhatók majd.-Szabad-e még előbbre hatolni a kérdésekkel? — Valamit mondhatok már 1980-ról, sőt 1981-ről is. 1980-ra va­lamiféle „iker-darab" lebeg szemünk előtt; az egyiket a várban, a másikat a váron kívül játsszuk, s a kettő felel egymásnak; a nézők két különböző estén, tetszés szerinti sorrendben nézhetik meg őket. Készülünk továbbá egy nagyszabású „Gyula-show"-ra, Gyula a századfordulón vagy Gyula a béke éveiben címen. Az egész városban zajlik majd a produkció, éjjel és nappal, ven­déglőbeli kerthelyiségtől a korzón ót a Százéves cukrászda te­raszáig; korabeli életképek, kis jelenetek, kupiék — minden lesz, még éjjeli zene is! 1981-ben viszont a szocialista országok leg­kiválóbb rendezőit szeretnénk Gyulára gyűjteni, csábító ajánlat­tal; azt rendeznek, amit akarnak! — Mondana valamit a társulatépítés szempontjairól? — Nem kívánunk állandó gyulai stábot létrehozni. Ha egyes nevek időnként visszatérnek, annak más oka van: ebben is hí­ven Miszlayékhoz, az első tíz év hagyományához, azt akarjuk, hogy Gyula nagy kohója legyen azoknak a művészeknek, akik külön­féle színházakban dolgoznak, de a színházról egyformán gon­dolkodnak. Ezért is, meg hát a hozzáférhető, ráérő színészek kor­látozott száma okán is, vannak rendszeres gyulai szereplők, de ismétlem: nyitottak kívánunk maradni ebben az irányban. A rendezők kiválasztásában tudatos koncepció vezérel. Hiszünk a magyar színház egységében, s elhatároljuk magunkat mind a generációs konfliktusoktól, mind a Pest-vidék szembeállítások­tól. Úgy véljük, színjátszásunk hasonló világnézetű, csak stílus­ban, ízlésben különböző alkotókat tömörít, és mi nyitva tartjuk a kaput minden korszerű törekvés előtt. Persze ez nem jelenti a féktelen avantgárd kísérletezés támogatását; Gyula erre nem alakalmas terep. Ismétlem: nem hiszek a nemzedéki szembe­állításban, de ennek nem mond ellent a tudatos fiatalítás. A vállalkozás kontinuitását meg kell őrizni, személyi változások miatt a gyulai színházi nyár soha nem kerülhet válságos hely­zetbe. — Mit jelent Gyula számára az önálló színházi státusz? — Jelent persze bizonyos örvendetes elismerést: programunk­nak megfelelően immár hivatalosan is része lettünk a télen­­nyáron folyamatosan zajló, egységes magyar színházi életnek. Jelent aztán sok könnyebbséget a műsortervezés, a szerződteté­sek stb. terén — és jeient természetesen nehézségeket is, hiszen megnőtt a felelősség és megnőtt az adminisztráció is! — Befejezésül egy szubjektív kérdést. Mi volt eddigi gyulai pá­lyafutásának legboldogabb pillanata?-Ha egy egész évadot pillanatnak lehet nevezni: a tavalyi volt az. 1977 sikerei bebizonyították, amit magam rég vallottam: a művészeti vezetőnek nem az a dolga, hogy mindent ő rendez­zen, hanem hogy a hazai és külföldi erők legjavát egy közösen vállalt ügy elé fogja. Úgy érzem: 1977-ben az ügy aratott győ zelmet, a gyulai színházi nyár gondolata.

Next

/
Oldalképek
Tartalom