Szántó Judit (szerk.): A Gyulai Várszínház 15 éve (Budapest, 1978)
A Gyulai Várjátékok 15 éve (Összefoglalás)
A GYULAI VÁR JÁTÉKOK 15 ÉVE (összefoglaló) Gyula 32 000 lakosú kisváros a magyar Alföldön, az ország délkeleti részén, a román határ közelében. Legnevezetesebb műemléke a vár — Közép-Európa egyetlen épen maradt középkori téglavára, melyet 1313-ban kezdett építtetni Róbert Károly király. A törökök elleni harcokban jelentős végvár volt, végül 1566 és 1694 között török megszállás alatt állt. Az ezt követő századokban egyre elhanyagoltabb állapotba került s kihasználatlan volt. A felszabadult ország műemlékvédelmi programján belül került sor a több évig tartó restaurálásra, amelynek során addig ismeretlen részeket is sikerült feltárni. 1962-től a gyulai vár tehát már megnyílt a túristák előtt, termeiben történeti kiállítást rendeztek be; de kihasználatlan volt a remek akusztikájú, csodálatos hangulatú zárt belső udvar. Ekkor Miszlay István, a közeli megyeszékhely, Békéscsaba Jókai Színházának fiatal rendezője, a dubrovniki fesztivál példáján elhatározta: megpróbálja megvetni egy szerényebb méretű, de jellegében hasonló hazai rendezvény alapját. Javaslatát felkarolta mind a Békés megyei, mind a gyulai Városi Tanács, mind a Művelődésügyi Minisztérium: az ó támogatásukkal épült fel az 500 férőhelyes, emelt nézőtér és a színpad. A várjátékok művészeti vezetője Miszlay István lett, s 1964. július 11-én került sor a megnyitó előadásra, amelynek műsorán a vár adottságainak megfelelő romantikus dráma, Victor Hugo Hernanija szerepelt. 1965-ben már megvalósult Miszlay eredeti elképzelése: Gyulát a történelmi dráma műhelyévé kívánta tenni, mégpedig elsősorban még előadatlan vagy rég játszott magyar színművek bemutatásával, köztük is lehetőleg olyanokkal, amelyek várban játszódnak és esetleg valami helyi vonatkozással is rendelkeznek. Az 1965-ös bemutatónak, Sárközi György Dózsájának egy része például valóban a gyulai várban játszódott, ahol a XVI. századi parasztvezér hadai hosszabb pihenőt tartottak. A későbbiekben több drámában szerepelt a várépítő Róbert Károly alakja is. Az első évek műsorán még a klasszikusok voltak túlsúlyban (Katona József Bánk bánja. Szigligeti Ede művei), de már megnyilvánult az az egyre hangsúlyosabb törekvés, hogy Gyula a ma íródó történelmi tárgyú drámák inspirálója, rendelője, első megvalósítója legyen. 1968-ban mai alkotó, Keresztury Dezső adaptálta Madách Imre Csák végnapjai című, kevéssé ismert drámáját, de 1969-ben már megjelent az első új, kortársi dráma is, Jékely Zoltán Fejedelmi vendégje. Ezt követte — hogy most csak Miszlay István vezetésének időszakáról szóljunk - 1971-ben az erdélyi magyar irodalom doyenjének, Kós Károlynak István királya, 1972-ben Áprily Lajos A bíborosa, 1973-ban Darvas József Hunyadija, 1974-ben pedig Száraz György A nagyszerű halál című műve; az utóbbi kettő a várszínház 10. évfordulójára meghirdetett drámapályázatra készült. Száraz drámája különben az 1848— 49-es szabadságharc 13 mártír-tábornoka közül arról a kilencről szólt, akik kivégzésük előtt Gyulán raboskodtak. Miszlay István koncepciójának másik pillére a klaszszikus vígjáték volt, melynek legjava képviselői évente megjelentek a történelmi drámabemutató mellett. Ezt a vonulatot Calderon, Goldoni, Lope de Vega, Moreto, Racine, Tirso de Molina képviselte, továbbá a Pathelin mester és a magyar vígjátékirodalom egyik gyöngyszeme. Heltai Jenő Néma leventéje.
