Katona Ferencz (szerk.): Állami Déryné Színház 1951 - 1975 (Budapest, 1975)

Fejezetek az Állami Déryné Színház történetéből

tősége. Mór eddig is, és 1958 óta egyre fokozódó mértékben fordult a színház figyelme a vidéki ifjúság, a tanulók, fiatal munkások, gyermekek felé. Nem is vitás, hogy szinte belát­hatatlan lehetőségek és tennivalók vannak még ezen a terü­leten. Csak energia legyen hozzá elég. Mindezek olyan feladatok, amelyek még csak halványan raj­zolódnak az érdeklődők és felelősök elé. És még csak a ,.külső” feladatok. Pedig vannak belsők is: tartalmiak és mű­vésziek. Mert sem a szinten maradni, sem visszaesni nem szabad. Kívülről nem lehet megszüntetni ezt a színházat. Belülről el lehet rongálni. De van lehetőség a továbblépés­re itt is. Sok példa mutat arra, hogy felismerték a meg­szokott, „hagyományos” megalkuvásokat. S ha felismerték, megtették az első lépést afelé is, hogy kiszűrjék, megszün­tessék őket. Felelős vezetőik tudják, hogy javítani kell az együttest. De nincsen vonzóbb az igényes művészi munkánál. A „bűvös kör” nemcsak negatív előjelű lehet. A művészi emelkedés, a művészi siker lendületet ad, figyelmet kelt, pe­csétet tesz az erőfeszítésekre. — Hátránynak mutatkozott a kamaraméret? Nagyszínpadra készült műveket kellett Prok-23 rusztész-ágyba szorítani? Hátha élni lehetne a modern szín­házak ,,kis-formátumok”-at igénylő tendenciájával és rákap­csolódni a kortárs-törekvésekre, élve a közvetlen közönség ritka természetes adományával. A legjobb megújulást pedig az új magyar drámával való szüntelen meg-megújuló kapcsolat adhatja. Ráérezni a mai problémákra, megszólaltatni őket a színpadon, konfrontál­­tatni őket az ország legszélesebb rétegeivel — a már meg­levő tendenciát érdemes még tovább is erősíteni. Egyszerre tehet szolgálatot ezzel a színház a magyar drámairodalom­nak, fejlődő társadalmunknak és persze önmagának is. Szocializmust építő társadalmunknak sajátos intézménye, még pontosabban: saját intézménye az országot járó Déryné Színház. Társadalmunk e szocialista építés következő legfon­tosabb tennivalójaként ismerte fel a közművelődés általános szintjének felemelését. Az erre irányuló erőfeszítések egyik leghatékonyabb színházi fegyvere lehet a Déryné Színház egyre színvonalasabb, szerteágazó, szép munkája. DR. SZÉKELY GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom