Belitska-Scholtz Hedvig: Vásári és művészi bábjátszás Magyarországon 1945-ig (Tihany, 1974)

Művészi bábtörekvések Magyarországon

és előadásain a korszak irodalmi életének kiemelkedő alakjai, elsősorban a Nyugat első nemzedéke állt: Babits Mihály, Ignotus, Osváth Ernő, Hatvány Lajos, Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső. Alapító-rendezőkonferáló szerepet töltött be Borsody-Bevilaqua Béla, a magyarországi kultúrhistória érzékeny kutatója, a vásári-mutatványos bábjátszás kultúrtörténeti értékeinek első komoly méltatója. Képzőművészek vettek részt a bábok, díszletek, jelmezek tervezésében és kivitelezésében. A bódé homlokzatát és függönyeit Muhits Sándor tervezte és festette, a bábfejeket Imre Gábor és Muhits tervei alapján Ráduly János fafaragó-iparművész faragta. A kosztümök Mihalik Gyula tanár osztályában készültek, a díszleteket Sassy Attila és Rózsaffy Dezső festették.

Az első magyar művészi bábszínházról kevés tárgyi emlék maradt fenn. A színházban szereplő bábukat egy cikkében Borsody felsorolja, de ezek többsége Orbók Loránddal Spanyolországban maradt. Amit nem vitt magával, az elpusztult a háború alatt. A kis bábszínház úttörő jellege és hatása tudományosan még nem tisztázott, de művelődéstörténeti jelentősége miatt nem hiányozhat az áttekintésből. Így a fennmaradt plakátok, illusztrációk és dokumentumok segítségével idézzük fel az első magyar művészi bábszínházát. Mindenekelőtt Muhits Sándor bábterveinek fotóival (Bertalan a híres utazóhoz, A tudóshoz, A bohóchoz), illetve egy-egy jelenetfotóval (a Bajazzo feltámadása, az Amerika felfedezése és a Sumurun előadásairól).

Orbók Lorándék bábszínháza az első világháború kitörésével megszűnt. Hatása csak nagyon áttételesen jelentkezik, a két világháború közötti báb játszás egyik legkiválóbb képviselőjénél, Blattner Gézánál. Az ő fellépése azonban már új korszakot jelez a magyarországi művészi bábtörekvésekben.

A két világháború között három jelentős művész, Blattner Géza, Büky Béla és Rév István munkássága határozza meg a korszak bábtörekvéseinek arculatát.

Pályájuk, művészi célkitűzéseik és eszközeik egymástól eltérő módon alakulnak: mint a párhuzamos egyenesek, törekvéseik sehol sem metszik egymást. Mégis, két ponton, az induláskor és a pálya végén összekötődnek: a vásári mutatványos bábjátszással szemben tudatosan a művészi bábjátszás megteremtésére törekszenek a képzőművészet és a többi társművészet eredményeinek felhasználásával pályájuk végén pedig hiányoznak az iskolák és a követők.

Munkásságukban három alapvetően eltérő — művészalkatuknak megfelelő — színháztípus valósul meg a korszak egyetemes bábjátszásának a mértékével mérve is, igen magas művészi színvonalon.