Belitska-Scholtz Hedvig: Vásári és művészi bábjátszás Magyarországon 1945-ig (Tihany, 1974)

A vásári mutatványok bábjátszá Magyarországon

A vásári mutaWányos bábjátszás Magyarországon

Vándorbábjáfszás Magyarországon a XVIII. század végéfôl a XIX. század fordulójáig

Panoráma és képmufogafás — a Hincz-család vándorút-jai

Ez méltó vala a bámuló nézésre és az ilyen spektákulumért nem lehet sajnálni a fizetést.

(KERESZTESI JÓZSEF, 1790)

A magyarországi vándorbábjátszás története eddig nincs tudományosan feldolgozva. Képviselőiről, műsorukról, elterjedésükről, vándorútjaik főbb állomásairól, szervezetükről vagy éppen felszerelésükről csak elszórt adatokat találunk egy-egy város, elsősorban német nyelvű színészetét feldolgozó monográfiákban.

A fennmaradt színlapok tanúsága szerint3 a XVIII—XIX. század fordulóján többségükben német, osztrák, olasz mutatványosok vándoroltak Magyarország területén. Német elnevezésük „Fahrendes Volk”. Vágánsok, csavargók, csepürágók: azaz különböző bűvészek, szemfényvesztők, kötéltáncosok, műlovarok, állatszelídítők, medvetáncoltatók, bohócok, akrobaták, varázslók, képmutogatók, jövendőmondók, kintornások, panorámatulajdonosok, vándorkomédiások és nem utolsó sorban vándorbábjátékosok tartoztak ebbe a társaságba. A vándorszínészetet a vándormutatványos mesterségek különféle formáitól ebben a korban még nem választotta el egymástól olyan éles társadalmi és színvonalbeli szakadék, mint később, és különösen nem Magyarországon, ahol még a német nyelvű vándorszínészet kezdetei is csak a XVIII. század közepéig vezethetők vissza.5