Katona Ferenc (szerk.): Miskolci Nemzeti Színház 1823 - 1973 - (Budapest, 1973)
Fejezetek a miskolci színészet történetéből
24 A kortárs nyugati drámák bemutatói közül is csak a legjelesebbekre tudunk utalni. O’Neill Amerikai Elektrájának és Williams A vágy villamosának Nyilassy Judit rendezte kiváló előadásai mellett Miller Pillantás a hídról c. drámájának előadása nyilván sokáig emlékezetes marad a miskolci közönség előtt s a szokatlanabb hangvételű drámák kedvelői sem felejtik el Betti Kecskeszigetének stúdióelőadását. (Az utóbbi években mind rendszeresebbé váló stúdióelőadások közül különösen nagy sikere volt Choinski Riadó című darabjának, amelyet Sallós Gábor rendezett és amely produkció a szarajevói Stúdiószínházak Fesztiválján is nagy elismerést aratott.) A színészi alakítás kivételes színvonala avatta rendkívüli előadássá Miller Az ügynök halála című drámájának Both Béla rendezte bemutatóját. A Napjaink így őrzi Némethy Ferenc Willy Lomanját: „Némethy Ferenc alkatilag is kiváló ahhoz, hogy az önsajnáltatás ne uralkodjon el alakításán. A neurotikus kitörések, a vibráló életmodor néha a modell ellen fordul s ez nagyon jó. Némethy Ferenc azt a többletet játssza el Willy Lomanban, amelyet körülhatároltan Miller sem látott. Az élő klasszikus klasszikussá válásának bizonyítéka, hogy a színész észrevette figurájában a fejlettebb társadalomnak szóló üzenetet. Az alakítás hosszú időre szóló emléket hagyott elsősorban azokban, akik nagyra értékelik a figuraalkotás nehezebb útját. Némethy gyakran igazolta Lindának azt az állítását, hogy Willy Loman nehezen kezelhető ember. Jól arányítottá figurájának jó és rossz tulajdonságait, külön vigyázva arra, hogy a tragikus vég elkerülhetetlenségének folyamatában ne váljon szentimentálissá, s a közönség is egy magasabb élményszint alapján fogadja be az ügynököt." Az államosítás óta eltelt időszak műsorának elemzése során eddig csak a prózai műsorról szóltunk. Holott a színház mindenkori vezetői nem kisebb ambícióval és műgonddal tűzték műsorra a zenés produkciókat, az operetteket, a zenés vígjátékokat s az operaegyüttes fennállása idején az operákat és baletteket. Az operettműsor soha nem volt Miskolcon „másodrendű” műsor, s ha a zenés repertoár gerincét a régi operettek alkották is, az ezek előadásában megmutatkozó igényesség és ízlés tették e bemutatókat méltó társaivá a prózai produkcióknak. Kálmán és Lehár, Huszka és Jacobi művei, vagy a Bál a Savoyban, a Pompadour, a Sztambul rózsája éppúgy méltán arattak sikert a miskolci közönség előtt, mint a modernebb hangvételű My fair Lady, a Szabad szél, vagy a Havasi kürt. S a színház itt sem elégedett meg csak az ismert darabok bemutatásával, nem egy országos sikerű eredeti operett-bemutatót is létrehozott. Innen indult országos sikerkőrútjára a Füredi komédiások című operett, s itt került színpadra Farkas Ferenc két nagyszerű muzsikájú daljátéka, a Zeng az erdő és a Farkas a havason. A színház zenés műsora nélkül nem lenne teljes az a koncepció, amelyet magáénak vall a színház mindenkori és jelenlegi vezetősége, s magáénak érez a miskolci közönség is: a népszerű, közérthető és igényes népszínházi koncepció.
