Molnár Gál Péter: Honthy Hanna és kora - Százezrek színháza 3. (Budapest, 1967)

sok világ süllyedt el vagy porlott szét, meglehetősen sok minden változott, amíg ő ugyanazokat a dalokat énekelte.

Ugyanazokat.

Ugyanúgy.

És többnyire ugyanazoknak.

Persze, bármennyire is hatásosan hangzik ez: nem

igaz.

Nem ugyanazokat énekli.

Nem ugyanúgy.

És nem ugyanazoknak.

Hatvan év alatt eljátszotta az operettirodalom egészét. Az angol, az amerikai, a francia, a bécsi és az új magyar operetteket és a szovjet operetteket. Daljátékokat, zenés vígjátékokat, vaudeville-eket és revüket. Egy részüket nem csak eljátszotta, de életre is hívta.

Változott stílusa is, hiszen ő maga is változott. És változott a közönsége is. De ha kizárólag ugyanazokat az örökzöld számokat énekelné is, megváltozott publikuma másnak hallaná ma azt, amit harminc-negyven-ötvenhatvan évvel ezelőtt már hallott.

Hány éves?

Nem annyi.

Kevesebb?

Több?

Mindegy tulajdonképpen.

De ne feszítsük tovább a kíváncsiságot, mondjuk ki mindjárt az elején az életkorát.

Hetvennégy éves.

1893-ban született. (100 évvel Déryné után.)

Minden nemzetnek megvan (vagy megvolt) a great old ladyje, akinek életkorával könnyű játékokat lehet űzni, és aki valóságos nemzeti intézménnyé alakult az idők folyamán. A franciák Mistinguette-je, az angolok Margaret Rutherfordja, a csehek Olga Scheinpflugovája, a románok Lucia Sturdza-Bulandrája, a németek Zarah Leandere ugyanezt a szerepet tölti vagy töltötte be.

6