Molnár Gál Péter: Honthy Hanna és kora - Százezrek színháza 3. (Budapest, 1967)

Próza-kor

színházat, itt vendégszerepei az új művészeti vezető (Ernőd Tamás) darabjában, A királyné papucsában, amihez Nádor Mihály írt muzsikát. (1926. november 19.)

December 18-án a Városiban Nagypál—Urai: Aszszonykám, január 22-én ugyanitt Bus Fekete zenés darabja, a Kiss és Kis.

És ekkor változás történik a pályáján .. .

PRÓZA-KOR

Bárdos Arthur meghívja az operettprimadonnát a finom irodalmi műsorú Belvárosi Színházba vendégszerepelni. 1927. február 25-én három egyfelvonásos főszerepeiben lép fel. Karinthy Frigyes: Lepketánc, Herczeg Ferenc — Zágon István: Kék és piros, Mikszáth Kálmán— Hevesi Sándor: A bor, az arany és az asszony.

És adjuk itt át a szót a korabeli kritikusoknak. Miként vélekedtek a prózai színpadra való átmeneteiről? Sikerült-e minden operettszínész legrejtegetettebb vágyálmát megvalósítania : rangot kivívni a prózások között is ? Megmutatni, hogy ugyanolyan művész muzsika és nagy toalett, csillogó környezet és dalbetét nélkül is?

Pünkösti Andor így ír az Újság 1927. február 26-i számában :

„A Belvárosi Színház előadásának legnagyobb meglepetése Honthy Hanna. Ez a fiatal művésznő, aki eddig operettszínpadon működött, olyan fölényes intelligenciával, felkészültséggel, játéktudással vonult be a prózai színpadra, ami biztosan eddigi közönsége számára is szenzációszámba ment. Véletlenről nem lehet szó. Három darabban játszott három egymástól messze riadó szerepet s háromszor volt kitűnőbb a másik két szerepénél. A Karinthy-darab lirai lefojtottságát jól aknázta ki, a Herczeg-darab főszerepét a vígjátéki hősnő minden diadalmas rutinjával harcolta végig s a Mikszáth-darab szerb menyecskéjében a humor legősibb és legellenállhatatlanabb eszközeit villogtatta meg.

47