Molnár Gál Péter: Honthy Hanna és kora - Százezrek színháza 3. (Budapest, 1967)
Művész és anyag: egy személy
mélyiség, az anyag, az eszköz és maga a műalkotás egy és ugyanazon tárgyban úgy, hogy szervesen elválaszthatatlanok egymástól.” Honthy Hannának, az alkotóművésznek az anyaga Honthy, az eszköze Honthy és alkotása Honthy. Ennek érdekében azután eszközét (saját magát) szakadatlan gyakorlással, nagy akaraterővel és állandó munkával tartósítja. Tairov mesél el egy ide vonatkozó anekdotát fenti könyvében: „Sosem felejtem el, mennyire felháborodott a nagy Marius Petipa a Figaro házassága főpróbáján. Fiatal színészeink, megcsodálva lába fiatalos külsejét, azzal gyanúsították, hogy kipárnázta trikóját, A próba végét meg sem várva, mindannyiukat behívta öltözőjébe és mint aki biztos a dolgában, vetette le trikóját, mutatta meg a lábát, amelyért minden fiatalunk megirigyelhette. Amikor pedig mindenki csodálkozva kérdezgette, hogyan tudta 60 éves koráig ilyen jó állapotban tartani a testét, Petipa félig tréfásan azt válaszolta : ismeri az örök ifjúság titkát.” Ezt a titkot Honthy Hanna is ismeri. A színházművészet valamennyi nagy művésze ismerte. A titok nem misztikus titok, de éppen ezért — mivel nem szükséges papi felavatás ismeretéhez — sokkal több áldozatot és lemondást, gyötrelmet és aszkézist követel. A titok: az eszköz karbantartása. Az eszköz —* ez esetben — maga a művész. A teste. Az arca. A hangja. A bőre. Az állapota. A szíve. A tüdeje. Az idegei. Folytathatnánk tovább, felsorolva minden egyes szervét s valamennyi életműködését. 14
