Staud Géza: A rendezés titkai - Százezrek színháza 4. (Budapest, 1967)
A rendező színre lép
fékeket kezdett fölfedezni. S ahogy a Pompejiben megkezdett ásatások nyomán egy letűnt kultúra technikai és művészi alkotásai kezdték elkápráztatni az emberek szemét, ahogy Walter Scott regényeiben a Robin Hoodhoz hasonló középkori hősök hozták izgalomba az olvasókat és Ossian dalainak borongó hangulataiba merült el képzeletük, úgy fordult az érdeklődés a színpadon is egyre inkább a történeti mozzanatok felé. Divatba jöttek a történeti tárgyakat feldolgozó színművek s a közönség a színpadi alakokban és történetekben is a letűnt korok jellegzetességeit és sejtelmes izgalmasságát kereste. A történeti színdarabok előadásában megkövetelték, hogy a díszlet, a ruha és a kellék megfeleljen a történeti tényeknek, vagy legalább is a történeti valóság illúzióját keltse. Ezek a történeti mozzanatokat hordozó elemek azonban nem tartoznak szorosan a színész alkotó területéhez s ezért megvalósításuk külön embert kívánt, aki a színésztől függetlenül foglalkozzék ezzel a kérdéssel, s a történelmi színhely sajátos hangulatát — a couleur locale-t — hitelesen valósítsa meg a színpad élettelen elemei segítségével. De nem ez volt az egyetlen mozzanat. ..mely a rendező működését szükségessé tette. Egyre jobban elszaporodtak az olyan színművek, amelyek már nem egy vagy két főszereplőre voltak építve, hanem amelyekben számos egyenrangú szerep között oszlott meg a dialógus és a drámai mondanivaló, s ahol igen gyakran nagyszámú statisztériát is kellett a színpadon mozgatni. Ezeknek a feladatoknak a megoldása ugyancsak kívül esett az egyes szerepeket játszó színészek tevékenységi körén, legtöbbször képességeiket is meghaladta, s szükségessé tette egy új művész, az előadást szervező rendező megjelenését. Az első. mai értelemben vett rendezőnek Charles Keant, a neves angol színészt és színigazgatót szokták tekinteni, aki nagy buzgalommal igyekezett a korszerűséget megvalósítani a színpadon. Az aprólékosságig hű egykorú ruhákban hozta színre Shakespeare darabjait és régi rajzok nyomán konstruálta meg díszleteiket. ö ügyelt először az együttes játékára és lelkiismeretes alapossággal foglalkozott a statisztikák színpadi mozgásával, a tömegjelenetek beállításával is. A XIX. század második felében Kean kezdeményezését fejlesztette tovább Németország egyik kis her-14
