Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. II. - Százezrek színháza 6. (Budapest, 1967)
kiharcolta a műfajnak és művészeinek megbecsülését! Gáspár Margitnak is voltak hibái, mint ahogyan minden embernek vannak! Voltak tévedései is... de legnagyobb tévedése az volt, amikor azt hitte, hogy az a helyes, ha az eseményekből azt a konzekvenciát vonja le, hogy félreáll. RÉGI IGAZGATÓ LESZ AZ t(J IGAZGATÓ Az 56-os események után lassan „kiszűrődtek” azok az elemek, akik a magúik apró kis pecsenyéjét akarták megsütni színházon belül a politikai zűrzavarban. Néhány becsületes színész elindult „igazgatót keresni”! A kollektíva megbomlott ugyan, de a félelem, hogy valaki nem hozzáértő kerül a színház élére, mindenkiben egyformán élt. Hosszas Lapacitálás után sikerült rávenni a ikézzel-lábbal kapálózó Fényes Szabolcsok hogy ismét álljon a színház élére. Furcsa helyzet állott elő. Az államosításkor a Művelődésügyi Minisztérium felszólítására távozott, most a Művelődésügyi Minisztérium kérésére vállalta az igazgatást. Négyéves újabb igazgatói működéséhez fűződik három új magyar operett, Kerekes—Romhányi Kard és szerelem, Farkas Ferenc—Török Rezső—Innocent Vince Ernő Vöíc iskolája és Lajtai Lajos—Kellér Dezső Három tavasz című darabjának bemutatása. Felújította Miljutyin Nyugtalan boldogság, Jacoby Leányvásár és Suppé Boccaccio című operettjét. Az Operett Színház mellett működtette a Blaha Lujza Színházat is, a Dohány utcában, itt főleg zenés vígjátékokat játszott és két operettet, Hervé Nebántsvirágéd, és a felszabadulás utáni egyik legnagyobb operettsikert, Eisemann Mihály— Baráti Géza—Dalos László Bástyasétány 77 című vígjátékát. A színházhoz végérvényesen átszerződtette az Operából idáig csak itt vendégeskedő Sárdy Jánost, megnyerte a társulat részére Szabó Ernőt, Fónay Mártát, Kardos Magdát, Gálcsiky Jánost, Mednyánszky Agit, ifj. Latabór Árpádot, Lorán Lenkét, Pethes Ferencet, Mindszenthy Magdát, Oszwald Gyulát, Csonka Endrét és a kiváló szólótáncosnőt, Balogh Edinát. Ven-65