Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. II. - Százezrek színháza 6. (Budapest, 1967)
„Csípősen modern, lefokozottan érzelmes, visszafojtva erotikus, ritmus-villamossággal telített muzsikus.” És még valami... Fehér kesztyűben dirigál! Ne keressük az okát, miért? ... Feltűnésből, a műfaj iránti tiszteletből, különcködésből?... Voltaképpen mindegy! Ha megjelent fehérkesztyűs keze a zenekar felett, mindenki tudta, hogy örömet fog szerezni... úgyis mint karmester, úgyis mint zeneszerző. ÄBRAHÄM—EISEMANN—MARKUS 1928 márciusában mutatja be az Operett Színház Bródy—Lakatos—Ábrahám Zenebona című operettjét, és alig fél évre rá, ismét Ábrahám bemutatót hirdet a színház, Az utolsó Verebéig lányt. A szereposztás parádés és érdekes. Gaál Franci, Fejes Teri, Kabos Gyula, Kertész Dezső, Sarkadi Aladár mellett feltűnik két új név: Eggerth Márta (a későbbi világhírű énekes filmprimadonna) és Szokolay Oily (mint szubrett utánpótlás). A darafb szövegét Drégely Gábor vígjátékából kifogyhatatlan leleménnyel Harmath Imre írta. Dalszövegeit első hallásra megtanulta a közönség és még abból a versből is sláger lett, melyet eredetileg csak úgynevezett „vakszövegf’-nek szánt. (Így nevezik azokat a valójában értelmetlen szóösszeállításokat, melyeket csupán azért vet papírra a dalszövegíró, hogy ezzel rögzítse a zeneszámra írt vers szótagszámát.) Ilyen vakszövegre készült például a „Teve van egypupu, van kétpupu, vagy négypupu, sőt több...” Az Abrahám-operettek sikere is azt bizonyítja, hogy a Nagymező utcai épület igazi hivatása az operettműfaj ápolása. Érthető, hogy néhány kudarcba fulladt zenés bohózat bemutatása után ismét operettet tűz műsorára a színház, a Szilágyi László szövegére írt Miss Amerikát, mely ismét új zeneszerzőt avat: Eisemann Mihályt. Eisemann egyetemet végzett, de amellett a Zeneaka21
