Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. I. - Százezrek színháza 5. (Budapest, 1967)
Tíz sikeres esztendő
Faragó Jenő és kortársai igyekeztek más recept szerint dolgozni és tudtak is. Bakonyi Károly, Martos Ferenc, Bródy Miksa, Pásztor Árpád szövegkönyvei, Gábor Andor örökértékű versei igyekeztek felismerni és kielégíteni az igényt, mely már 1909-ben (!) így jelentkezett a Zenevilág című lap egyik cikkében : „Az operett sikerének létkérdése a jó libretto. Amíg a librettisták nem látják be, hogy a modern művelt ember nemcsak tablókat, és sablonos romantikát, hanem akciót, egészséges szellemet, egy kis lelket is óhajt a színpadon, amíg a zseniális zenének legalább okos kisérötársa nem lesz a szöveg, addig mindig hiányozni fog lelkűnkből a színházból való távozásnál a művészi harmónia ama egysége, mely az igazi siker legkitűnőbb fokmérője." A Király Színház műsorára éppoly jellemzőek voltak a jó szövegkönyvek, mint a jó zenék és nem kevésbé a jó színészek. A jó zenéjű, jó szövegű operettek mindig alkalmat adtak jó színészeknek jó szerepek eljátszására. És a jó szerepek egy operettelőadásban még akkor is jó előadást biztosítanak, ha a szerepek jobbak, mint a darab. Persze, ehhez olyan színészek kellenek, akiknek puszta megjelenése, varázsos egyénisége önmagában is pótolni tudja azt, ami a darabból kimaradt és játszi könnyedséggel el tudja feledtetni, ami felesleges vagy hiányos. És a Király Színház operettszínészei ilyenek voltak. Az utolérhetetlen és versenytárs nélküli Fedák Sári, Kosáry Emmi, a Csárdáskirálynő felejthetetlen Sylviája, Lábass Juci a ragyogó Marica grófnő, Szentgyörgyi Ida, a kitűnő szubrett, Király Ernő, a legelegánsabb Luxemburg grófja, Ráthonyi Ákos, a hódító Daniló, Nádor Jenő, a Cigányprímás Lacija, no meg id. Latabár Árpád, a színház nélkülözhetetlen kedvence, örök oszlopa, megszámlálhatatlan komikus szerep kitűnő alakítója és Rátkai Márton, aki 10 éven belül úgy formálja meg Basil herceget a Luxemburg gróffá ban. Bóni grófot a Csárdáskirálynőben, a francia királyt a János vitézben. Zsupán bárót a Marica grófnő ben, Offenbachot és Mágnás Miskát, hogy alakításai értékelésénél kifogynak a jelzőből a kortársak, és „csupán” annyit tudhatunk meg, hogy . .. tökéletes volt! És ezeket a nagyszerű színészeket nagyszerű rendező 71
