Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. I. - Százezrek színháza 5. (Budapest, 1967)
Az "ellopott" operett
és magyar szerzők műveiből összeállított műsorára. A színház akkori dramaturgija ki is fejti, hogy a „műsornak ilyen gazdagságát a világ egyetlenegy operettszínháza sem mutatta föl eddig s merjük megjósolni, nem is fogja többé felmutatni soha!” A dramaturg rossz jósnak bizonyult! Az idő nem áll meg... minden fejlődik... még az operett is! AZ „ELLOPOTT” OPERETT Az 1886-i esztendőben Mr. D. Orly angol operett-társulata vendégszerepei Európában, Sullivan angol zeneszerző Mikúdó c. darabjával. Hírük olyan szenzációs, hogy a Népszínház igazgatója, Evva, Béesbe utazik, hogy saját szemével győződjék meg arról, mivel kavarták fel az angolok Európa operettkedvelő közönségét. Mikor visszatér útjáról, csak ennyit mond: „Ilyet még nem láttam, ezt nekünk is el kell játszani!” Ezt azonban könnyebb kimondani, mint megvalósítani. Mindenekelőtt a darab angol kiadója közli, hogy a mű egyelőre nem eladó, semmi pénzért! Tehát jog nincs, szövegkönyv nincs, partitúra nincs! És most olyasvalami következik, amire egyetlen mentség csupán az lehet, hogy „a cél szentesíti az eszközt!” Elwa jó pénzért titokban lemásoltatja az angol könyvet, utána villámgyorsan lefordíttatja, kerülő úton megszerzi a zongorakivonatot és kiadja az Erkel fivéreknek hangszerelésre. A színház táncmesterét, a hamburgi német Gundlachot, Evva elküldi Béesbe, hogy „nézze le” az előadás koreográfiáját, mert — mint utóbb kiderült — a táncnak és a mozgásnak sókkal nagyobb szerepe van az angol operettben, mint a francia, a bécsi vagy a magyar darabokban. GundlaCh jól megjegyzi magának az angol előadás minden részletét-, különleges trükkjeit, új stílusát, és hazatérte után nagy kedvvel és energiával fog munkához. 1886. december 10-én mutatja be a Népszínház Lukácsy Sándor rendezésében a Mikádó című operettet, és ezzel az előadással új fejezet kezdődik Magyarországon az operett történetében. De ez már egy másik fejezet . . .
