Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. I. - Százezrek színháza 5. (Budapest, 1967)
Francia operett, osztrák operett, magyar operett
társa. Silány zongorakivonatokat, úgynevezett „füttyös zeneszerzők” melódiáit hangszerelte meg 'bravúrosan, saját ötleteivel és invencióival megfűszerezve... Legtöbbször névtelenül, önálló munkái közül említésre méltó a Szoknyás hadnagy, a Florinda kisasszony és a Jönnek a huszárok. Megpróbá 1 kozott operett zeneszerzéssel Erkel Ferenc fia is, Erkel Elek, aki szintén a Népszínház karnagya volt (Székely Katalin című operettjének fő erénye magyaros hangvételű dallamvilága). Puiks Ferenc, a Népszínház korrepetitora és karmestere (Titilla hadnagy című operettjének szövegkönyvét Rákosi Jenő igazgató írta). Sztojanovits Jenő zenekritikus (érdekes karriert fut 'be, mert pályája kezdetén karnagya az Ösbudavármulatónak, majd nem sokkal később „átszerződik” a Budavári Mátyás-templomhoz. Emellett operettet ír). Hegyi Béla zeneszerző első népszínházi operettpremierjéről csak annyit tudunk, hogy a darab címe Uff király volt (igen termékeny szerzőnek bizonyult, 10 év alatt 8 operettet és 2 operát írt). Szabados Béla zeneakadémiai tanár (a magyar Hiszekegy későbbi megzenésítöje) és Serly Lajos jónevű dalszerző (későbbiekben ő is a Népszínház karnagya) egészíti ki a szerzők népes táborát. Ezeknek a szerzőknek a darabjai, legnagyobbrészt értékükre való tekintet nélkül eltűntek a feledés homályába. Kevés szó esett a kor operettjeinek szövegíróiról, de ennek oka csupán az, hogy munkájuk értékeléséhez szükséges lenne librettójuk ismertetése, és ez anyagában meghaladná egy több száz oldalas könyv terjedelmét. Bízom abban, hogy az olvasók nagy része ismeri a nagy klasszikusok (pl. Offenbach, Hervé, Strauss stb.) operettjeit, hiszen ezek a darabok kisebb-nagyobb változtatással, ma is műsoron vannak. Valamint abban is reménykedem, hogy (addig is, amíg magamnak nem sikerül egy nagyobb lélegzetű munka keretében ilyenfajta ismertetésbe belefognom), sikerül az olvasók érdeklődését felkelteni a magyar nyelven megjelent, ezzel foglalkozó irodalom iránt. (Például Gál György Sándor—Somogyi Vilmos: Operettek könyve:) Azok számára, akik ezt már megtették, nem kell bizonygatnom, de azok számára, akik még nem tájékozódtak bővebben ebben a kérdésben, kötelességem megemlíteni, és legjobb lelkiismeretem tudatában leszögezni, hogy a kor 32
