Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. I. - Százezrek színháza 5. (Budapest, 1967)

Sztárok és társulatok

SZTÁROK ÉS TÁRSULATOK

1900-ban az Országos Irodalmi Részvénytársaság kiadásaiban A magyar színművészet címen jelent meg egy könyv, mely többek között a kor operettszínészeivel és -színésznőivel is foglalkozott. Néhány találó portréjából, amelyet ismert írók írtak, megismerheti az olvasó a Népszínház és az 1897-ben megnyílt Magyar Színház operettelőadásának sztárjait. A kisebbekről sajnos hallgat a 'krónika. Hiába, az operett akkoriban — sőt ne tagadjuk, a későbbiekben is — a nagy egyéniségekre, az úgynevezett sztárokra épült, holott az együttesekre épülő előadások igénye már jelentkezik. Persze, a fiatal Molnár Ferenc kicsit elhirtelenkedi a dolgot és korai jósnak bizonyul 1900-ban megjelent alábbi kis írásával:

„Párizsi színházak mintájára a mi színházaink is szakítanak a régi rendszerrel, a primadonnák uralmával. Színházi műszóval a sztárrendszer eltűnik, hogy helyet adjon az ensemble-rendszernek. Ezalatt pedig azt értsd nyájas olvasó, hogy ezentúl nem teszik ki a publikumot primadonnák szeszélyeinekf nem írnak, rossz darabokat jó primadonnáknak,j hanem arra törekszenek, hogy ha színházba mégy, jó előadást láss, amelyben az egyik színész nem nyomja agyon a másikat, amelyben primadonnák nem csennek el egymástól kuplékat, ahol szóval színház és színpad van, ■nem pedig primadonna uralom!”

Molnár Ferenc reméli, hogy mindez így lesz, de egyelőre mindaz, amit ostoroz, még fennáll. Primadonna uralom van és „sztárkultusz”. A Népszínházban Blaha Lujza mellett a közönség kedvence a magas termetű, szép hangiú Hegyi Aranka, aki Hervé Lilijének címszerepében olyan sikert arat, hogy már-már Blaha Lujza népszerűségét veszélyezteti. És ott van Küry Klára, aki attól a naptól kezdve, amikor a Nebántsvirág címszerepében bemutatkozik a főváros közönségének, utolérhetetlen megtestesítője az operettszínpadon az egyszerű természetességnek és a pezsgő jókedvnek. Vagy Páimay Ilka, akit rajongó publikuma csak „isteni Ilka”-ként emleget, és fenntartás nélkül ünnepli sokoldalú művészegyéniségét. Páimay egyformán felejthetetlent nyújt drámai vagy vidám hangvételű sze-24