Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. I. - Százezrek színháza 5. (Budapest, 1967)
A magyar operett születése
gató, aki primadonnájával. Pajor Emíliával a főszerepben elő is adja. Az operettnek olyan sikere van, hogy átveszi a Várszínház is. Ez az egyébként gyengén látogatott intézmény annak ellenére, hogy a téli holtszezonban játssza a darabot, minden előadáson megtelik. A siker két fő tényezője: Blaha Lujza és Konti József. A primadonna és a zeneszerző. Mindettőnek sikere, népszerűsége a Népszínházhoz fűződik, és miután a sors is úgy akarja, az első háromfelvonásos magyar operett néhány hónappal a várszínházi előadások után mégiscsak a Népszínházból indul igazi diadalútjára. 1885. december 3-án van a bemutató. A karmesteri pultnál a zeneszerző, Konti József, a színpadon az akkori idők legnagyobb közönségíkedvence, Blaha Lujza mindent megtesznek a siker érdekében. De idézzük a Népszínház történetének krónikását, Verő Györgyöt: „E naptól datálódik a magyar operettirodalom megszületése. Ez a siker ad szárnyakat Kontinak a továbbrepüléshez, s másoknak a fölszálláshoz, épp jókory hogy a lehanyatló népszínműért a majdan világcikké fejlődhető operettünkben találjunk kárpótlást." És most ismerkedjünk meg közelebbről az Eleven ördög zeneszerzőjével és primadonnájával. Ki az a vörös hajú, karikatúra arcú, magyarul hibásán beszélő karmester, akinek muzsikája „franciásan szellemes, andalítóan dallamos, kifogyhatatlanul ötletes és bámulatosan rutinos”? Így nyilatkozik róla a kortárs, Czobor Károly/ aki a későbbiekben maga is országos hírű operettsz/rző lett (Hajdúk hadnagya). De nem kevésbé takarékoskodjk a jelzőkkel Németh József, a nagy tehetségű komikus-színész, aki a darab férfifőszerepét játssza, és visszaemlékezéseiben így ír Konti muzsikájáról : „A könnyed, pajkos táneritmustól a komoly operastílusig minden formán és válfajon mesteri szuverenitással uralkodik!” Konti Józsefnek mindezeket a jótulajdonságokat alkalma volt már egész fiatalon elsajátítani. A varsói születésű fiatalember a konzervatórium után a bécsi zeneakadémián folytatja tanulmányait, majd a Salzburgi Színházhoz kerül, mint korrepetitor, de működik a bécsi Karl Theaterben is, mint karigazgató, és olyan nagy egyéniségek egyengetik művészi pályafutását, mint Suppé és Girardi. 1876-ban Magyaror-17
