A magyar színészet hősi harca 1790 - 1849-ig című kiállítás ismertetője (Budapest, 1961)
RÖVID ISMERTETŐ A BAJOR GIZI EMLÉKMÚZEUMRÓL Bajor Gizi, a Magyar Népköztársaság 1951-ben elhunyt kiváló művésznőjének egykori otthonában, három kiváló színésznő : Jászai Mari, Márkus Emilia és Bajor Gizi összegyűjtött színházi emlékein keresztül a magyar színjátszásnak közel egy évszázadát mutatjuk be. Jászai Mari (1850—1926) a legalacsonyabb sorból, önerejével ős tehetségével küzdötte fel magát a magyar színjátszás eddig elért legmagasabb fokára. Mindig tanult, állandóan képezte magát, s állandó önbírálattal tökéletesítette művészetét. A néptől, a munkásosztálytól, melyből származott soha nem szakadt el. Sikerei és diadalai tetőpontján is legértőbb, legáhitatosabb hallgatóságát a munkásokban találta meg. A múzeum első termében láthatók Jászai Mari szerepképei, fiatal kezdő korától a nagy sikereken és diadalokon keresztül egészen az utolsó szerepig. Legkiválóbb szerepei : Medea, Elektra, Sappho, s a Tragédia Évája voltak. A vitrinekben híres szerepeinek jelmezei és jellegzetes emléktárgyai, a tárlókban pedig irodalmi értékű levelei, műfordításai, a hozzá írott levelek és a róla írott tanulmányok sorakoznak. A következő szobában Márkus Emilia (1860—1949) szerepképei, jelmezei és emléktárgyai láthatók, egykori bútorai között. Márkus Emilia abban az időben jutott művészete csúcsára, amikor Magyarországon a színház a tőkések számára üzleti lehetőséget jelentett. Ebben az időben is voltak nagy színészegyéniségek, akik művészetükkel küzdöttek az üzleti szellem érvényesülése ellen. Ezeknek az élén állt Márkus Emilia, aki 75 évet töltött színpadon, s ez alatt a hetvenöt év alatt soha nem szűnt meg az igazságot hirdetni, az igazság di adatra jutásáért küzdeni. Szerepeiben az érzelmes, finom női lelket szólaltatta me : Júlia, Ofélia, Desdemona, Nóra, Tünde voltak legjobb alakításai. Bajor Gizi lakószobájába lépünk ezután. Itt minden úgy áll, amint a nagy művésznő életében volt, bútorok, képek, sőt még a zöldelő szobanövények is. Ebben a szobában láthatók még gyermekkorára és családjára vonatkozó képek. A következő szoba Bajor Gizi színípályájának sok-sok emlékét foglalja magába, a színíakadémiai vizsgától (1913) az utolsó szerepig (1951). Képek, szobrok, kosztümök, színpadi kellékek és egyéni apróságok mutatják be a legsokoldalúbb magyar szülésznő életét és művészetét. A falusi kislányt ábrázoló egyszerű szerepektől Shakespeare nagy nőalakjainak drámai ábrázolásáig szerepköre a legszélesebb és legszínesebb volt a magyar színjátszás történetében. Legnagyobb sikerei : Júlia, Azra, Zenebohócok, Cleopatra, Titánia, Nóra, Lady Milford, Krétakör, Kaméliás hölgy, Amerikai Elektra, stb. voltak. A középső tárlóban a Népköztársaság kiváló művésznőjének szóló elismerések sorakoznak, kitüntetések, oklevelek, valamint emberi segítőkészségének megható dokumentumai. Koszorúszalagjai és temetési képei szomorúsággal töltenek ugyan el, de végigtekintve a múzeumon, megerősödik a látogatóban az a tudat, hogy művészeink nem éltek, nem dolgoztak hiába, emléküket híven őrzik az utódok, akik tőlük erőt és ihletet merítenek küzdelmeikhez, munkájukhoz és művészetükhöz. 32
