Orosz és szovjet színháztörténeti kiállítás. Katalógus (Budapest, 1957)

I. A forradalom előtti orosz színház

I. A FORRADALOM ELŐTTI OROSZ SZÍNHÁZ

Az orosz színház fejlődése folyamán mindvégig megőrizte elléphetetlen kapcsolatát a népi felszabadító mozgalmakkal. Az orosz színháznak népi jellege a szó legszélesebb értelmében éppen abban állt, hogy ilyen vagy' olyan formában kifejezésre juttatta a néptömegek gondolatait, érzéseit, törekvéseit és vágyait.

Ezen a téren a színház sokat köszönhet az orosz irodalomnak. Az orosz színház és az orosz irodalom mindig szoros eszmei-művészi kapcsolatban áll! egymással. Sőt, a haladó orosz irodalom vezette a színházat, amennyiben meghatározta annak eszmei és művészi arculatát. Ez nemcsak a drámai színházakra vonatkozik.

Amilyen mértékben erősödött a realizmus az orosz irodalomban, úgy erősödött az orosz színművészetben is.

Az orosz drámairodalom klasszikus alkotásai után, mint amilyenek Fonvizin XVIII. században írt szatirikus vígjátékai, Gribojedov Az ész bajjal jár, Gogol Revizor, Puskin Borisz Godunov című művei, amelyek még a XIX. század első felében jöttek létre, — az orosz színművészet a század második felében Osztrovszkijjal és kortársaival új virágzásnak indul; az orosz dráma új eszmei művészi hangot üt meg, amikor Csehov és Gorkij megjelennek a drámairodalomban.

A legjobb orosz drámaírók, bár mindig hívek maradtak a realizmus elveihez, bátran szakítottak a tradicionális színpadi konvenciókkal és darabjaikban az életigazság ábrázolása mellett tettek hitet. Ezért az orosz színház újító jellegű színház volt és jelentős mértékben hozzájárulhatott a világ színművészetének fejlődéséhez

Az orosz kultúra kimagasló alakjai mindig hangsúlyozták a színház nagy társadalmi jelentőségét. „A színház távolról sem hiábavalóság és egyáltalán nem haszontalan dolog.“ — „A színház nagy iskola, nagy az ő hivatása: egész tömegnek, ezernyi embernek tart egyszerre élő és hasznos leckét“ — írta Gogol. •

7