Orosz és szovjet színháztörténeti kiállítás. Katalógus (Budapest, 1957)

I. A forradalom előtti orosz színház

I. A FORRADALOM ELŐTTI OROSZ SZÍNHÁZ Az orosz színház fejlődése folyamán mindvégig megőrizte elléphetetlen kapcsolatát a népi felszabadító mozgalmakkal. Az orosz színháznak népi jel­lege a szó legszélesebb értelmében éppen abban állt, hogy ilyen vagy' olyan formában kifejezésre juttatta a néptömegek gondolatait, érzéseit, törekvéseit és vágyait. Ezen a téren a színház sokat köszönhet az orosz irodalomnak. Az orosz színház és az orosz irodalom mindig szoros eszmei-művészi kapcsolatban áll! egymással. Sőt, a haladó orosz irodalom vezette a színházat, amennyiben meghatározta annak eszmei és művészi arculatát. Ez nemcsak a drámai szín­házakra vonatkozik. Amilyen mértékben erősödött a realizmus az orosz irodalomban, úgy erő­södött az orosz színművészetben is. Az orosz drámairodalom klasszikus alkotásai után, mint amilyenek Fon­­vizin XVIII. században írt szatirikus vígjátékai, Gribojedov Az ész bajjal jár, Gogol Revizor, Puskin Borisz Godunov című művei, amelyek még a XIX. szá­zad első felében jöttek létre, — az orosz színművészet a század második felé­ben Osztrovszkijjal és kortársaival új virágzásnak indul; az orosz dráma új eszmei művészi hangot üt meg, amikor Csehov és Gorkij megjelennek a drá­mairodalomban. A legjobb orosz drámaírók, bár mindig hívek maradtak a realizmus el­veihez, bátran szakítottak a tradicionális színpadi konvenciókkal és darab­jaikban az életigazság ábrázolása mellett tettek hitet. Ezért az orosz színház újító jellegű színház volt és jelentős mértékben hozzájárulhatott a világ szín­művészetének fejlődéséhez Az orosz kultúra kimagasló alakjai mindig hangsúlyozták a színház nagy társadalmi jelentőségét. „A színház távolról sem hiábavalóság és egyáltalán nem haszontalan dolog.“ — „A színház nagy iskola, nagy az ő hivatása: egész tömegnek, ezernyi embernek tart egyszerre élő és hasznos leckét“ — írta Gogol. • 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom