Orosz és szovjet színháztörténeti kiállítás. Katalógus (Budapest, 1957)
I. A forradalom előtti orosz színház
A színház kitűnő együttese szigorú kiválasztódás, kitartó munka ás szakadatlan kísérletezés útján alakult ki. Kiemelkedő művészei — K. Sztanyiszlavszkij, V. Kacsalov, J. Moszkvin, O. Kny ipper-Csehova, L. Leonyidov, M. Lilina, V. Luzsszkij és mások, — egész életüket és tehetségüket a színháznak szentelték. K. Sztanyiszlavszkij kivételes kifejező erővel rendelkező, sokoldalú színésznek bizonyult. Alakításai A. Csehov, iM. Gorkij, H. Ibsen és A. Osztrovszkij darabjaiban nagy társadalmi példaképekké váltak anélkül, hogy elvesztették volna az alak jellegzetességeit és konkrétságát. Sztanyiszlavszkij alakításaiban a mély lélekelemzés társult a bátor színpadi formával. V. Kacsalov finom és sokszínű művészetét különösen az orosz, demokratikus intelligencia szerette meg. Kacsalovot erősen foglalkoztatta az intelligencia sorsa. Hamletje a kételkedés olyan mélységeit tárta fel, s a világ káoszával és igazságtalanságával szemben olyan elégedetlenséget sugárzott, hogy az egész akkori orosz társadalom vádlójává nőtt. I. Moszkvin, aki A. Tolsztoj Fjodor Ivanovics cár című tragédiája cím szerepét játszotta a Művész Színház első bemutatóján, számos kiváló alakítást nyújtott. A. Csehov, M. Gorkij, M. Szaltikov-Scsedrén, F. Dosztojevszkij és L. Tolsztoj darabjaiban. A komikus-szatirikus szerepeken kívül Moszkvin számos alakításában színpadra vitte a kisemmizett és igazságtalanul megvetett ember bánatát, szenvedését. O. Kny ipper-Csehova nem mindennapi bájjal megáldott színésznő volt, aki magas művészettel és belső gazdagsággal formálta meg a Csehov- és Gorkij-darabok hősnőit. L. Leonyidov művészetében az egyszerűség és őszinteség fonódott össze kirobbanó temperamentummal és tragikus erővel. Legnagyobb alakítása Dimitrij Karamazovja volt, akit a nagy tragikus szenvedélyek emberének mulatott be. A Művész Színiház mesterim oldotta meg a népi tömegjeleneteket. Előadásaiban a nép nem jellegtelen tömeg. A tömegjelenet valamennyi szereplője nemcsak külső jellegzetességekkel, hanem egyéni jellemvonásokkal is rendelkezett. A Művész Színház kiváló művészi eredményei hamarosan meghozták a megérdemelt elismerést. Már az első külföldi vendégszereplése során hatalmas sikert aratott. Az 1922—24. évi vendégszereplései Európában és Amerikában. 1932-ben Párizsban, 195t>-ban Magyarországon, Romániában, Bulgáriában és Jugoszláviában, megmutatták, hogy a forradalom milyen gazdaggá tette művészetét: felfegyverezte a szocialista realizmus módszerével, kibővítette repertoárját a szovjet drámairodalom legjobb alkotásaival, erős, eltéphetetlen szálakkal fűzte művészetét a dolgozó néphez. 29
