Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)

Knoll: A lipcsei városi színházak központi műhelyei

Knoll, Kurt Werner: A LIPCSEI VÁROSI SZÍNHÁZAK KÖZPONTI MŰHELYEI 12/7/1963. Ustredni dilny Mestskych Divadel v Lipsku. Acta Scaenographica 61/8. sz. Lipcsében, az NDK 710 000 lakosú második legnagyobb városában, a volt városi és magánszínházakat, egy főintendatura egyesitett vezetése alatt, egységes kulturális intézménnyé vonták össze: öt szinház eggyéolvadt. Először 1949-ben összevonták és ideiglenesen elhelyezték a különböző színházak műhelyeit, azon helyes elemzés és következtetés alapján, hogy a szinházak uj felépitése a teljes üzemeltetésben feltételezi elsősorban a feladatvégzésre tökéletesen megfelelő műhelyeket. Ennek alapján megkezdték a központi műhelyek épitését. Az épitéssel megbizott Kurt Hemmerling koncepciójában a következő fő szempontokhoz igazodott: 1. A műhelynek kapacitásukkal meg kell felelniük mind az öt szinháznak. 2. Nem lehet a szinházak jelenlegi ideiglenes állapotából kiindulni. A felújított prózai szinház, az uj opera sokszorta nagyobb igényeit, valamint a többi ideiglenes szinház fokozatos további műszaki tökéletesítését és növekedését is figyelembe kell venni. 3. A műhelyek belső felépítésének biztosítania kell a folyamatos technológiai eljárást, a nyersanyagtól a kész színpadképig. 4. Gondoskodni kell diszletpróbához szükséges térről, amely megfelel a szinpadok feltételeinek és lehetővé teszi a kész szinházi diszletek ellenőrzését és átvételét. 5. Hogy a diszletek épitésénél mind minőség, mind mennyiség szempontjából biztositható legyen a termelékenység lényeges emelése, szükség van a. műhelyek nagy kapacitású és korszerű gépekkel való ellátására. 6. A szociális és egészségügyi felszereléseknek mintaszerűeknek kell lenniük. 7. Hogy az alapvető mühelyi szakmákban az utánpótlás és a dolgozók szakképzettsége biztositható legyen, tanulómühelyeket kell felálUtani. A központi műhelyek uj épülete 1952-ben készült el, A kilencévi gyakorlat során a nagyvonalú épitmény beváltotta az összes reményeket. Művészeti és gazdasági szemszögből egyaránt meggyőző módon igazolta fölényét az elkülönített egyes műhelyek fölött.