Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)
Hilmera: A Szcenográfiai Laboratórium működésének öt éve
szités technológiájának területére is kiterjedt, és ennek az idénynek végén - 1960 tavaszán - megalakult a szinpad gépi berendezéseinek fejlesztési és tervezési ágazata is. Ugyanakkor foglalkoztak a szinpadi kolorisztika kérdésével is, megállapitották a speciálisan szinházak részére dolgozó Filmnyomó műtermet, ahol gyakorlatban érvényesíthették a laboratóriumi kutatások eredményeit. Ebben az időben kezdték megfogalmazni, majd közvetlenül utána megvalósítani a szakmai irányú oktatást a prágai, brnoi és bratislavai ipariskolák valamennyi alapvető szinházi szakmái számára. A fiatal intézet tevékenységének növekedésével együtt növekedett személyi állománya is, kifejlődött belső szervezete, amely az 1961/62. idényre három fő ágazatban - elektrotechnikai, gépi-épitészeti és vegyészeti-technológiai - állapodott meg. Ezekhez csatlakozik még a műszaki-gazdasági tájékoztatási csoport is. Az intézet éveken át más és más intézethez tartozott s csak a legutóbbi időben vált önálló intézménnyé. A Szcenográfiai Laboratórium által, fennállása óta, megoldott legfontosabb feladatok áttekintése: a különleges törpefeszültségű világitótestek kifejlesztése, a szinpadi világitás transzduktoros szabályozásának kifejlesztése, a fényszabályozás automatizálására szolgáló berendezés kifejlesztése. A Laboratórium dolgozói kifejlesztették és gyártásra előkészítették az 5 kW teljesítményű diavetítő uj típusát, amelynek minőségéről szemléltetően szól az a tény, hogy nem csak a hazai színpadokon érvényesül, hanem szállítják a Szovjetunióba is. A laboratórium elkészítette a poliamid színszűrők gyártására vonatkozó technológiai előírásokat. Ezt a feladatot, más anyaggal, újból megoldotta 1961ben. A legújabb munkák közül kiemelhető a speciális bábszínházi törpefeszültségű világitótestek két típusának kifejlesztése, a plasztikus nyomás módszerének kidolgozása, a csipkék utánzása monofilra. A laboratórium ezenkívül különleges feladatokat is megoldott egyes inszcenálások számára. Igy kidolgozta a szinhatásokra vonatkozó megoldást Nezval Ma még lenyugszik a nap Atlantisz fölött c. darabjához a bratislavai Szlovák Nemzeti Szinház részére, az Uj Oreszteia brnoi előadásához reflektorkorlátokat szerkesztett,amelyet a prágai szinházak is átvettek alkalmazásra. A Kulcs tulajdonosok c. Kundera-darabhoz különleges törpefeszültségű reflektorokat és automatikus "fényfüggöny"-irányitót dolgozott ki. A prágai Varázsfuvola előadáshoz (szcenográfus J. Svoboda) nagyméretű plexiüvegből készült tükröket készitett, amelyek az inszcenálás egész képzőművészeti megoldásában alapvető és iránymutató kompozíciós motívumot képeznek. A Raduz és Mahulena c. darab inszcenálásánál kihasználták az üveglamináttal szerzett tapasztalatokat. Ebből az anyagból diszletfaldiszitést készítettek, ami egyúttal vetítési felületül is szolgált a diapozitlvek és a színes fényeffektusok számára. A Szcenográfiai Laboratóriummal együttműködve a prágai Nemzeti Szinház dolgozói súlyra és külsőre egyaránt rendkivül könnyű spiráljárdát készítettek a Broucsek ur kirándulásai c. Janacek-opera bemutatójához, továbbá egy bolthaj tásos hidat Goldoni Csetepaté c. vígjátékához. A kolorisztika terén elért laboratóriumi eredményeket több prágai inszcenálásban juttatták érvényre ( Vigjáték
