Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)

Kouril tanulmányaiból: A szcenográfus munkamódszere, a darab szcenográfiai elemzése, a szcenográfia elméleti kérdései

Világitási effektusként alkalmazhatjuk a vetitést is", io'ként a diavetitést

; az utóbbi esetben színesen is világithatunk. Meg kell emliteniink a világitási terv fontosságát. Ez a fényforrások felállítására, irányukra, intenzitásukra és szinükre vonatkozó feljegyzés. E terv a szcenográfus, a rendező, és a világosító együttműködésének eredménye. Ez az együttműködés nem lehet papirszerü, hanem valóra kell váltani a gyakorlatban, a kielégitő tartamú világitási próbákon. Ez esetben biztosan megmutatkozik az eredmény és megerősödik a diszlet és a szinészek játékának meggyőző ereje és valószerüsége. Az előbbiek során az egyes fejezetekbenfokozatosan átvettük a szinpad alapfogalmait, tipusait, műszaki vonatkozásait, a technológiai nyomatok és eljárások alapjait, valamint a szinpadi képzőművészeti alkotás elveit. Rámutattunk az összefüggések fontosságára, hogy a fogalmak és anyagok osztályozásához általam választott rendszer csak segédeszköze, nem pedig célja a szcenográfiáról szóló tudományos műszaki munkának. Bebizonyosodott, hogy a szcenográfia világosan elhatárolt tudományos műszaki ág, amely leirja a színpadképet (a diszletet, szinpad ter et), amely képe és megtestesitése annak a környezetnek és fénynek, amelyben kirajzolódik és megvalósul a drámai élet, amely a szinészek művészi alkotó erőfeszítésével a szerző szándékának megfelelő való élet képét adja. A szcenográfiában tehát a környezetet elemezzük, amelyet a diszlet, a butor, a kellék és a fény együttesen ad. A szcenográfiában nem foglalkozunk a jelmezzel és a maszkkal, amelyek a szinész művészi munkájának elválaszthatatlan részét alkotják, amire a meggyőző erejű ábrázoláshoz és a megszemélyesítéshez szüksége van. Ez tehát a szinészi munka Önálló, képzőművészeti része, éppúgy, mint a gesztus, mimika és ritmus elemzése, amelyek azonban már világosan kapcsolódnak az élményhez és elválaszthatatlanok a tulajdonképpeni szinészi munkától és annak metodikájától. A szcenográfia eszmeileg, mUvészet-esztétikallag, technikailag és technológiailag ad elemzést és felhasználja a többi tudományág ismereteit a társada lom fejlődésével, az anyagi javak előállítási módjának fejlődésével és a technika általános fejlődésével kapcsolatban. Ha azt mondom, hogy felhasználja a többi tudományos és technikai ágak ismereteit, ugy a szinpadi statika és az építési statika hasonlóságára gondolok, a különféle szerkezetfajtákra, az optika és fény szinpadra alkalmazott törvényeire stb. Az összegezés újból elképzelést nyújt arról, hogy mi minden tartozik a szcenográfia fogalmába: az alkotás, a szinpadtér fejlődésének törvényeit tükröző diszlet (színpadkép), a statika, a dinamika, és a szerkezet elveit felhasználó szinpadi technika, a technika és a találmányok fejlődésének a színházművészettel való kapcsolatát kifejező technológia, végül pedig a szinház mint épület, az irodalmi forma változásából következő sajátos fejlődés, de azok a következmények is, amelyeket a társadalom és az anyagi javak előállítási módjának osztályfejlődése hozott. Az összegezés azonban még valamivel többet is nyújt. Alapul szolgálnak azok a feladatok,amelyeket Sztanyiszlavszkij fektetett le müvében és amelyek alkotó módon felvirágoztatták a szovjet szinházat. Emiitettem már, hogy a szinpadkép részleteit nem lehet elszigetelten felfogni, hogy egyik összefügg a másikkal. Ezért e tanulmány zárórészében figyelmet kell fordítanunk néhány összefoglaló problémára. - 45 -