Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)

Kouril tanulmányaiból: A szcenográfus munkamódszere, a darab szcenográfiai elemzése, a szcenográfia elméleti kérdései

Kouril, M» tanulmányaiból: A SZCENOGRÁFUS MUNKAMÓDSZERE, A DARAB SZCENOGRÁFIAI ELEMZÉSE, A SZCENOGRÁFIA ELMÉLETI KÉRDÉSEI 8/7/1963. Ha Sztanyiszlavszkij és a színművészet hazai mesterei azt ajánlják, hogy a szinész irja meg annak az alaknak életrajzát, amelyet a darabban meg kell személyesítenie, kétszeresen ajánlják ezt a képzőművésznek, ha nem is közvetlenül. O ábrázolja a környezetet és a formákat, amelyekre a történelmi kor, az uralkodó társadalmi rend, a gazdasági és politikai viszonyok, az uralkodóizlés és a darab szereplőinek egyénisége nyomja rá bélyegét. A nézőnek mindezt ki kell olvasnia a színpadképből, helyesebben abból a légkörből, amely a szinpadon a díszletben bontakozik ki. A színészeket a diszletek mint a táj vagy tárgyak megtestesítői veszik körül és igy az élet valósa gos képe jelenik meg a szinpadon. Mindig a szinészre és a rendezésre kell gondolnunk, számára kell támaszt létrehoznunk, nem pedig csupán festett hátteret és diszletkeretet. A szinész térbeli, szoborszerű alak, aki a szinpadon lévő díszletek mellett elhelyezkedve elárulja azok sík voltát. A diszlet plasztikus, relief jellegű alkotóelemeit egyesíteni a festett részekkel (díszletekkel): ez jelenti az elsőrendű kompozíciós feladatot a szinpadon. Ha mindig a színművészetnek a képzőművészeti munkával való összhangjára és a szerző által kitűzött cél elérésére törekszünk, elérjük a meggyőző erőt és a valószerűségét. Ha felöleljük a társadalom fejlődésének ismereteit, a termelőerők fejlődésének gazdasági törvényeit és befolyásukat az emberek és államok gondolkodásának, életének és társadalmi viszonyainak kialakulás ár a, a többi művészekkel együtt megtanuljuk ábrázolni a valóságot a maga forradalmi kifejlődésében. Hangsúlyozom, a "többi művészekkel együtt", akikkel a müvet együtt alkotjuk meg, tehát mindazzal, amivel a nézőre hatunk, amivel őt a szocializmus szellemében eszmeileg átalakítjuk és neveljük. Ebben lelhetplc fel a szocialista realizmus módszereinek konkrét szabályai a szcenográfiai művészet területén. A szinpadképet mint teret kell kialakítani; erre a célra felhasználhatunk bármiféle relief (plasztikus, szobrászati) és festett eszközöket, ha nem lépjük át az általános érthetőség és a realista valószerűség határait. A minden színpadra általános érvényes alapelv azt tanítja, hogy minden dolognak, a díszletnek és magának a színpadnak is mértéke az ember - a szinész.