Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)

Slavik: Az Erzsébet-korabeli színház, mint az új szocialista színház alapja

Slavik, Josef B.: AZ ERZSÉBET-KORABELI SZÍNHÁZ, MINT AZ UJ SZOCIALISTA SZÍNHÁZ ALAPJA 5/7/1963. Acta Scaenographica 66/3. sz. 53-54. o. Az Erzsébet-korabeli szinház épitészete a vendéglőkből átvett elemek felhasználásával keletkezett; eredetileg ezekben a vendéglőkben játszottak. Egy további összetevőt azok az arénák képeztek, amelyekben medvetáncoltatásokat végeztek. A szinház alaprajza négyszög - esetleg sokszög. A szinpad szabad, önálló állványzatra előretolt. A nézőtér földszintre és erkélyre (karzatra) oszlott, néhány sorban, amelyeket köröskörül tetővel födtek be. A földszint az állóhelyekkel a szabad ég alatt volt. Az Erzsébet-korabeli szinházra jellemző, hogy háromrészes előretolt szinpada volt: elülső - a pódium, egy kisebb hátsó és fölötte a harmadik. A szinpad elülső fele födetlen volt. A hátsó fele két oszloppal alá volt támasztva és eresszel födött volt. A három szinpad lehetővé tette a jelenetek gyors egymásutánját és az előadás szünet nélküli folyamatos ritmusát. A kiállitás csak a legszükségesebb jelzésekre szoritkozott, jelentősége elsősorban a pompás jelmezekben nyilvánult meg. A szinpad tehát teljesen semleges volt. Nem ábrázolt semmiféle cselekményszinteret és vagy a jelzéses diszletépitmények segitségével, vagy a szinészek cselekvése utján változhatott. Az Erzsébet-korabeli szinház inkább a haUásra hatott, mint a látásra - s a halláson keresztül az érzelmekre vagy az észre. A nézők a karzatokon rendszerint háromoldalt ültek, a szinpad elülsőrésze körül. Bizonyos esetekben (előkelő helyek) a nézők a szinészek mögötti karzatokon is ültek. A közönség a földszinten egészen a szinpadig nyomult előre és azt három oldalról vette körül. A közönség és a szinészek között nem volt semmiféle korlát. A szinész és a néző közötti viszony sokkal közvetlenebb és bizalmasabb volt, mint a mai színházakban, amelyek a maguk méreteivel, és belső berendezésükkel olykor elvonják a figyelmet a költő szaváról. Nem voltak diszletek, nem voltak költséges kiállítások vagy hosszabb-rövidebb szünetek a darab egyes szakaszai között. A cselekmény színhelye magában a drámában közben sokszor változott. A szinész nem csupán egy irányban játszott, mint a mai szinházban, tekintve, hogy a nézők három oldalról vették körül és velük a legszorosabb kapcsolatban volt. A szakirodalomból idézett kivonatok az Erzsébet-korabeli szinház nagy előnyeit bizonyítják a mai szinházzal szemben.