Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)
Kouril: A szcenográfia fejlődésének perspektívái - Hozzászólások A szcenográfia fejlődésének perspektívái című előadáshoz
formáknál történt, a mai szinházban teljesen lehetetlen lenne. A legtisztább művészi megnyilatkozást kell megkövetelnünk. Abban az időben, amikor színházainkban lerombolták és megsemmisítették, megmutatkozott, milyen nagy az éhség az ember lelki kielégülésére. De bizonyára még sokan emlékeznek az élmény óriási hatására, amely mindenfajta szinházi keret nélkül is hatott rájuk. Mindez ahhoz a felismeréshez vezet, hogy mennyire óvatosan kell alkalmaznunk a kiállítást és a technikát. A szinpad mint fő játéktér alapelvének, a realista szinház számára, egyszerűnek és nagyvonalúnak kell lennie, hogy a szinpadi cselekmény minden kisegítő kifejezőeszköze - a fény, a kinetika, a szinpadi variálhatóság és a kiállítás - valamennyi néző számára egybehangzóan legyen kifejthető. A pillanatnyi szinpadi alkalmazás pszichikai követelményéből kell erednie, de létezésével nem szabad más, hasonlóan hatékony tényezőket korlátoznia. A modern szcenográfiának minden interpretálás számára lehetővé kell tennie a választást és a különböző irányzatok komplex alkalmazását. Egyes irányzatokról nem lehet elkülönítve tárgyalni és hatékonyságukat nem lehet elszigetelten elbirálni, sem felhasználni. A komplex felfogáson és kihasználáson belüli differenciálást a mü eszmei tartalma és az interpretálás szándéka határozza meg. Csakis a szerzőkből, színészekből és képzőmüvészekbőlösszeálUtottkallektiva tárhatja fel és alkalmazhatja a gyakorlatban a modern szcenográfia törvényeit.