Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)
Kouril: A szcenográfia fejlődésének perspektívái - Hozzászólások A szcenográfia fejlődésének perspektívái című előadáshoz
A műhelyek a német szinpadi képzőművészek és rendezők, valamint a külföldi vendégművészek gyakran homlokegyenest eltérő művészi és egyéni igényeit mindig, teljes mértékben kielégitették. Legelsősorban ugyanis a magas művészi szinvonal elérésére törekednek, s ennek megfelelően képzett szakemberekkel és fejlett technikával rendelkeznek, A műhelyekben a legjobb szakemberek tapasztalatait modern és nagyteljesitményü berendezésekkel kapcsolták össze. A szinpadi képzőművészek számára ezáltal lehetővé tették a maximális hatás elérését és a tökéletes szinvonalu kivitelezést, aminek során ellenőrizhetik saját művészeti elképzeléseiket. A szinpadi képzőművész tehát a központi műhelyekben mint szerző kezeskedik az egyedi művészi kivitelért. Az ő személyes feladata ebben a kollektívában, hogy maradéktalanul kihasználja a berendezés által számára biztositott lehetőségek teljes skáláját. Természetesnek tartom, hogy éppen szocialista társadalmunkban valósult meg a művészet, az ipar, a technika és a gazdaságosság ilyen eszményi egyesülése. Lad is lav Vy ; ;hodil állami dijas épitőmüvész, a bratislavai Szlovák Nemzeti Szinház művészeti-technikai üzemének vezetője: Időszerű elgondolkozni afölött, milyen irányban halad a szcenográfia jövőbeni fejlődése; persze nem lehet ez irányelv arra nézve, hogy a művészek hogyan alkossanak. Azért fontos ez az elgondolkodás, hogy megtervezhessük és szabályozhassuk a gyártást, a képzőművészeti munka technikai biztositását. Iparunk általában magas színvonalon áll, de ugyanakkor elmondhatjuk, hogy a szinháznak alig van segítségére. Ez abból is látható, hogy a szinházi berendezésekre vonatkozó lényegesebb beruházásokat kénytelenek vagyunk mindig külföldről megrendelni, mert iparunk nem akar ilyen irányban specializálódni. Támogatnunk kell tehát azt az elgondolást, hogy létrejöjjön olyan gyártó üzem, amely e téren segítségünkre lesz. Szinházi problémáink egyike a munkában mutatkozó szüntelen idegesség. Szeretjük a szinházat, időnket reggeltől éjszakáig neki szenteljük, s ugyanakkor nincs időnk a legfontosabb kötelességeink teljesítésére. A szüntelen idegesség onnan ered, hogy mindannyian kénytelenek vagyunk állandóan reagálni az összes művészeti tényezők követelményeire. Felmerül a tudományos alapra helyezés kérdése s ezzel kapcsolatban az inszcenálási (betanulási) idők meghosszabbítására irányuló törekvés. A szinháznak viszont elevennek kell lennie, s ezért gyorsan kell reagálnia a drámairodalom és a rendezés által vele szemben támasztott követelményekre. Kevés a szinpadi szakemberünk. Ezt a fogyatékosságot csak ugy tudjuk megszüntetni, ha a középiskolákból olyan embereket kapunk, akiket bizonyos tekintetben felkészítettek a szinházi munkára. Már régóta igyekszünk minden szakmába középiskolai végzettségű dolgozókat beállítani, de ez minden erőfeszítésünk ellenére sem sikerül minden esetben. Színházunk legutóbb - a mostani idény elején - kapott 6 középiskolai végzettségű dolgozót és érdekes, hogy ez
