Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)

Kouril: A szcenográfia fejlődésének perspektívái

legnagyobb egységét. Kétségtelenül behatolnak a színháztechnikába a szabályozási technika uj alapelvei, valamint a komplex gépesitésre ^és félautomatizálásra irányuló törekvések, főként a szinpadi világitás vonatkozásában; ezt a mai irányzatok világviszonylatban is reálisan előrejelzik. Elsősorban meg kell gyorsitani a fehér fény felbontásának fejlesztését a szinházi inszcenálásban, amellyel teljes színskálát érnek el szinpadi célokra. Felfedezése után rendelkezésünkre áll valamennyi szintónus: nemcsak a fekete, de valamennyi szin tiszta tónusokban, a fehér és az összes árnyalatok. A képtechnika kihasználása - a Theatrograph, a Laterna Magica, a poli ekrán, vagy a tükör alakjában - nem kivételes dolog és kétségtelenül uj eredményeket fog hozni. Mind a fehér fénnyel, mind a képtechnikában igen komoly elméleti, kísérletezési, és gyakorlati alkotó művészi tevékenységre lesz szükség, hogy kialakuljon felhasználásuk technikája és technológiája, amelyek nem csupán helyettesitik a régi eljárásokat. A hangtechnika fejlesztésében egyelőre nincsenek jobb tapasztalataink, mint a természet vagy a zenekar reális hangját helyettesítő hangkulissza használata. Ismereteink e téren rendkivül kezdetlegesek. A hangtechnika azonban fejlődni fog, mert szüksége van rá a filmnek, a rádiónak és a televíziónak. Nincs kétség afelől, hogy bejut a szinpadra is, hogy alátámassza a hely és idő variálhatóságát és aláhúzza a művészi alkotás egészének reális hatását. A szinpadi kinetika fejlődése a színházművészet fejlődését szolgálja és a színpadon nem válik teherré és akadállyá. A plasztikus anyagok és uj anyagok alkalmazása egyrészt lehetővé teszi a plasztikus részlet kialakítását a díszletnél, amivel erősödik a meggyőző erőaz ugyancsak plasztikus színészi alakkal együttesen, másrészt hozzájárul a felfestés temperatechnikájának megújításához a diszletfestési technológiában. A fejlődés megváltoztatja a szinpadi kiállítás gyártásának szervezését és irányítását is. Mindenütt érvényre kell juttatni a modern ésszerű eljárásokat, amelyeket természetszerűen hozzáidomitunk a gyártmány jellegéhez. Végül képzett dolgozókra lesz szükség a szinházi munka valamennyi iparágában. E feladatot országos viszonylatban jól felszerelt és gazdaságilag támogatott nagy szinházaknak kell kézbevenniük. A vezető mesterek és művészeti ágak specialistáinak magasabb szakképesítését a szcenográfiai művészeti ipariskoláknak kell biztosítaniuk. Uj emberek nélkül nehéz elképzelni az uj eszközök hatásos bevezetését, valamint a szcenográfiai fejlődés valamennyi vivmányának alkalmazását a színházművészeti gyakorlatban. A szinházi művészeti technikai dolgozó uj tipusa szintén a szcenográfia fejlődési perspektívájának alkotóeleme. A szinpadi művészi alkotásnak szüksége van erre a széles körű és tagolt szcenográfiai fejlődésre és vele együtt az inszcenálási művészet fejlődésének lehetőségére is. A célt azonban nem lehet magas szinvonalu színművészet nélkül elérni, rá kell mutatni, hogy a szcenográfiának és az inszcenálási művészetnek a dráma szövegét és a szinész művészetét kell szolgálniuk. Ha ez a feltétel nem valósul meg, a szcenográfia fejlődése bizonyára érdekes lesz, kétségtelenül mestermüveket eredményez, de nem éri el azt a teljességet, amely a szinpadi müvet alkotó művészeti tényezők szintézisében rejlik.