Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Működéstani cikkgyűjtemény (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 7., Budapest, 1964)
Kouril: A szcenográfia fejlődésének perspektívái
Kouril, Miroslav ing. arch. ; A SZCENOGRÁFIA FEJLŐDÉSÉNEK PERSPEKTÍVÁI 3/7/1963. Vitahozzászólás a Csehszlovák Kommunista Párt XII. kongresszusára. Acta Scaenographica 66/3. sz. 41-44. p. Századunk első két évtizede megszabja a szinház programját: a társadalmi nevelés feladatát, a néző aktivizálását - a szinész és a néző közeli és eleven élményét. Ezt a programot nemcsak abban az időben, hanem a későbbi évek folyamán is kiegészitették vagy átfedték a kifejezőeszközök változásai, amelyek vagy haladó irányban fejlesztették, vagy letéritették az egyenes útról - a szerint, hogy társadalmilag mit szolgáltak. Érthető, hogy az alkotószellemű inszcenálók - rendezők, szinpadi képzőművészek és épitőmüvész-tervezők - erre a programra éppúgy reagáltak, mint egyes drámairók, akik a szinházmüvészet fejlődésére mint egészre gondoltak. Nevezzük meg itt pl. Brechtet, mint aki az alkotó kategóriákat egy személyben egyesiti. A fejlődés során a különböző megfogalmazású színházépület tervek egész sorát terjesztették elő. Fokozatosan kialakultak az antiilluzionista tér kialakítására vonatkozó elképzelések. Hová jutott el a több mint fél évszázad eddigi fejlődése és müyen tulajdonságai lesznek a jövő szinházépülétének? Ha a kérdésre áttekinthető választ akarunk adni,fel kell sorolnunk az egyes szinháztipusok jellemzőit. Érthető kockázat lesz ebben, hogy a felosztást esetleg mechanikusan és sematikusan fogják értelmezni. Ez azonban nem olyan lényeges, ha megállapodunk abban, hogy a "felosztás csak segédeszköz", valamint, hogy a "típusok" határai egybefolynak. Lényegében a művészet fejlődésének egységes medréről van sző a kultúra általános fejlődésén belül. Négy különféleképpen körülhatárolt szüiháztipus van: az opera és balett (pontosabban szinház, élő zenekarral), a próza, az ifjúsági szinház és a bábszínház. Közülük mindegyiknek különféle alapkövetelményei vannak a szcenográfiával szemben. A szinháztér e négy típusában biztositani kell a jó látást és hallást valamennyi néző számára. Mindegyik műfajban mások e feladat teljesítésének az üzemelés és alkotás művészi formájából fakadó előfeltételei. A "jó észlelés" bizonyára eléggé ködös fogalom. Tisztábbá válik azonban, ha hozzátesszük, hogy a szinház nevelő feladatának alapja a mü érthetőségének és közvetitőképességének maximális lehetősége.