Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Magyar színházi adatok 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 6., Budapest, 1962)

BEVEZETŐ

BIWW AKT© A SZÍNHÁZI SZINTÉZIS ÉS KOLLEKTÍVA EGYES ELEMEINEK JELENTŐSÉGE A színházról beszélve sokan csak a miire (irodalomra) vagy az előadás színészi teljesítményére és eszközeire gondolnak. Feledik az előadásban szintetizált többi művészinek és "csak" technikainak, stb. -nek mondott elemét; amelyek amazokkal együtt jelentik, alkotják a színielőadást, az objektív valóságnak azt a szinházi tükrözését, amelynek hatása alá kerülünk vagy nem kerülünk. Utóbbi esetben az előadás, de tulajdonképpen maga a mü sem érte el a célját. Ennek az állami szinházi gazdálkodás és vezetés mellett is, természetesen a szinház gazdasági alapját támadó következményei vannak. Tehát mindenesetre veszélyt rejt magában, - többfélét is,. - ha a színpadi művészet sajátosságát, specifikumát szem elől tévesztik. A szinapdi művészetnek pedig specifikuma: a benne szereplő elemeknek sajátosan, a színpadhoz szintetizált volta. A szlnmü célja a hatás: előre és eleve szándékolt, érzelmi és értelmi transzpozició, amelyet meghatározott tartalommal, de csak művészi formák, érzéki kategóriákon keresztül lehet realizálni. A "megirott" dráma és a tényleges transzpoziciő között valósul meg a szintézis és vonulnak fel annak elemei: a színész "is" de a maszk is, a jelmez is, a kellék is, a színpadi képzőművészet fajtái is, a zene is, a zajok és zörejek művészete is, a terem, akusztikája is, a színváltozás idejének csökkenése is, sőt bizonyos értelemben a közönség is, stb. Mindezek benne vannak, vagy hiányoznak abban a lelkiállapotunkban, amelyben az előadás alatt és után kerülünk. Az író mindig mondani akar valamit, amit szavakban és mondatokban ir le, de azzal a céllal, hogy "valakik" megjelenítsék, érzékitsék audio-vizoális eszközökkel. A gondolati, tartalmi közlésnek a dialógus önmagában is eszköze lehetne. A megjelenítéshez azonban egy külön művészi, technikai, gazdasági mechanizmus, organizmus: a szinház szükséges. Értekezni lehetne arról is, hogy ezek a szunnyadó hatások, amelyek a szinház nevű organizmus, a szintézisben résztvevő apparátus eredményei, legalább potencionálisan benne voltak-e, a már megirott műben? és mennyire? Hátha csak később külön alkotó folyamatként rakodtak rá. Annyi mindenestre bizonyos, hogy a többi szinházi elemet, végső soron az egész színházat és közönségét ma általában az irodalmi alapanyag lendíti dinamikába. Az irodalom a szintetizált elemek kezdete, amelyet a szinész, dinamikus voltában, éppen motorikus jeUegével, tovább fokoz. A világért sem akarjuk az irodalmi, vagy a színészi teljesítmény jelentőségét megtépázni, még gyengíteni sem, csak utalni szeretnénk a szinpadi hatás többi elemére, az