Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 4. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 5., Budapest, 1962)

Az egyes zajokról és előidézésükről: /Szemelvények/ - Szél

Meg kell jegyezni, hegy idővel az összes emiitett bevonatok elkopnak. A ripsz enyvezése hosszabb használat után ledörzsölődik és elveszti a teljesértékü hangzását. Ugyanez történik a többi bevonatokkal is. Ezek közül egyeseket, mint például « -ripszet fel lehet újítani: forró vizben kimosni, megszárítani, kivasalni, azután ismét bevonni enyves oldattal; a bőrutánzat második oldalára fordítható, mig a papir ujjal kicserélhető. Bármilyen anyagból legyen is a bevonat, mindegyiket a fentebb leirt hengerre feltekercselve kell tartani. A "szél" dobot nagyon egyenletesen kell forgatni, hogy az ütések és a dob forgatásánál keletkező zaj elkerülhető legyen. E célból a következő szabályokat kell betartani: a dob fogantyúját csak kézzel szabad forgatni, anélkül, hogy a kezelő teste /válla/ ebben a mozgásban részt venne. A kezelő teste majdnem mozdulatlan kell hogy maradjon és a kéz erejének eloszlása a dob fogantyújára egyenletesen kell,hogy végbemenjen, minthogy a kezelő karja minden helyzetben a dob zökkenőmentes forgatásához idomul.