Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 4. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 5., Budapest, 1962)

Az egyes zajokról és előidézésükről: /Szemelvények/ - Üvegcsörömpölés

tálló légkörének ez a nagyon világos ée határozott megérzése és létrehozása tette ezeket a zajokat organikusakká, s következőleg fontosakká a jelenet számára* Ezeknek a zajoknak a segítségével az istállójelenet olyan kiegészítést kapott, amely a jelenet elengedhetetlen részévé vált. Lódobogás fakockáé útburkolatú utcán Ennek a zajnak a számára azokat a fémpatkósarkakkal ellátott fapatákat kell felhasználni, melyek a cikk elején a "Lódobogás kövezett utcán" elm alatt lettek leirve és a speciális, pajzs-tálcácskát, melyre most tízszer tiz centiméteres fenyőfakockákat kell erősíteni a palakövek helyett. Az eszközt ugy kell működésbe hozni, hogy a patákat a vállra akasztott tálcácskán elhelyezett faburkolathoz ütögetjük. Egy pár lő dobogásának megoldását lásd "Párban befogott lovak dobogása kövezett utcán" cim alatt. Lódobogás havas talajon Ebben az esetben alkalmazni lehet a lágy talajon való lódobogás megoldásának módját, lágyabb színezetet adva ennek a zajnak ugy, hogy a párnák két-háromrétegü darócanyaggal takarjuk le. AZ ÜVEGCSÖRÖMPŐLÉS Sok színházban mind a mai napig az eltört üveg hangjának ábrázolására keretbefoglalt valódi üveget használnak, melyet ütéssel összetörnek. E hangeffektus végrehajtásának ilyen naturalista módja tul drága és azonkívül teleezemeteli a színpadot a szinház dolgozói számára veszélyes üvegcserepekkel. Ugyanakkor a módszer naturalisztikus jellege ellenére ez a zaj nem mindig sikeres, mivel telje sen attól függ, hogy mikép törik össze az ü— veg. A nagy darabokra széttört üveg egyféle hangazint ad, az apró darabokra összetört üveg pedig megint másfélét.