Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 4. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 5., Budapest, 1962)

Az egyes zajokról és előidézésükről: /Szemelvények/ - Lódobogás

Az eresztékek a mozdony elhaladáséig /hang tetőpont/ tartják egész erejüknek nem több, mint 60 %-át. A tetőponton fellendülnek egész erejükre és együtt a dobbal, a hang-bádoggal és a hangaláfestővel még 20-24 ütemet vernek ki. Ezután a vonat távolodásának arányában az egész zaj elhal ugyanabban a sorrendben, de fordított működésben, rövidebben, természetesen a kívánt időhöz viszonyítva. A LÓDOBOGÁS A lódobogás hangjai mindnyájunk számára jól ismertek. Ezek a hangok sokfélék és árnyalatokban gazdagok és a kifinomult hangokhoz kell őket sorolni. Színük jellege teljesen attól függ, hogy milyen időben mennek végre - ősszel, télen, vagy nyáron, persze, azonkívül függ a vidék természeti viszonyaitól. E hangok színházban való megszólaltatása esetén életszerű hangszínük és ritmusuktól való legkisebb eltérés a néző-hallgatót már nem fogja kielégíteni. A zajok vezetőjének alaposan tanulmányoznia kell a hangjelenségeket, a kinti életben, hogy megörökítse azokat emlékezetében és a megfelelő eszközök segítségével tolmácsolja azok ritmusának és tempójának kétségtelen igazi voltát a színpadon. Rendkívül sok árnyalata van ezeknek a hangoknak: lovassági lódobogás kövezett utcán, lovassági lódobogás puha talajon, versenylovak dobogása, ügetőlovak dobogása, konflislevak dobogása, lódobogás fahídon, az istállóban, fakocka

s útburkolatú utcán, havon stb. Leírva e hangokat, összes lehető megjelenési formájukat ismertetni kell. Lódobogás kövezett utoán Az ilyenfajta zajhoz szükséges eszköz elkészítése céljából szükség van száraz nyírfára gömbölyű hasábfa formában, 13 cm. vastagságban. Ezt a hasábfát hét centiméter vastagságú részekre kell vágni, e részeket pedig kettévágni ugy, hogy formájuk lópatára emlékeztessen. A lópata homloklap felületi részén három lyukat kell fúrni, a patkósarkak elhelyezése céljából.