Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 4. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 5., Budapest, 1962)

Az egyes zajokról és előidézésükről: /Szemelvények/ - A vihar hangjai

A. p. Csehov "Tanya bácsi" cimü színdarabja 2. felvonásában a szereplő Bzemélyek közötti bonyolult lélektani és feszült légkört 'aláhúzza a természetbe beálló fülledt csend, amelyről a darabban szereplők beszélnek és amely végül is a legerősebb viharral ás záporesővel oldódik fel. Minden drámai műnek meg van a maga megkülönböztető alakja, melyhez a rendezőnek meg kell találnia a szerepek eljátszására a jellemző értelmezést, a művésznek a diszletet és a zeneszerzőnek a zenét, etb. A zajok és hangok szintén meg kell feleljenek a szerző és rendező elgondolása együttes stílusának. Ebből következik, hogy mig Shakespearenél és Osztrovszkijxxál & vihar zord, komor aláfestése szükséges, addig Csehovnál a nagy erő ellenére, is a vihar derültebb, a lirizmust jelző lágy modulációkkal átszőtt. Közülünk sokam lehettek tanúi az olyan elemi jelenségnek, mint a vihar, mely egyesiti magában a veszélyt és a fenséges szépséget és a hangkeverők közül aligha sikerült valakinek valaha visszaadni a vihar hangkombinációjának azt a színezetét, amlJcor a közelgő, száraz kisülések hatalmas viharos mennydörgésbe, azután hang tekintetében lágyabb zugáéba mennek át. A hangkombináció időnkint meglepi harmonikus szépségével a fülünket: A hangkeverő előtt álló nehézségek ellenére lehetséges létrehozni a színpadon olyan zajkivitelezést, amely a nézőkre élénk és meggyőző hatást fog gyakorolni. A valódi dörgés hangszinezetének felépítése attól a távolságtól függ, ahol a viharos kisülés történt. Ezért a vihar dübörgésének fokozata nem mindig szokta a hangszínezet kifej10déeének szokásos sorrendjét, vagyis először az ütés, azután a visszhang sorrendjét követni. A távolság tekintetében legközelebb eső kisülések sajátszerű en megőrzik ezt a hangbeli sorrendet. A távoli kisüléseknek valamilyen fizikai törvény alapján meg van a jellemző sajátságuk: néha először a nagyon távoli dörgés hangja ér el a fülünkhöz, melynek hangereje fokozatos hullásokkal növekszik és végül hosszú dörgóssel végződő ütésbe megy át. Mintha minden megfordított sorrendben történne. A dörgés hangereje egészben véve a viha-