Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 4. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 5., Budapest, 1962)

Popov hitvallásai "A zajok és hangok a színdarab szerves részei."

összefoglalásként ismét csak: megállapítom, hogy a korszerű zajképző eszközök minden kiválósága ellenére is még mindig a pri­mitiv, saját műhelyben elkészitett szerkezetek használatát aján­lom. Ezek olcsók és könnyen elkészíthetők. A nézőben felmerülhet az a kérdés, hogy az első pillanatra talán egyszerűnek látszó zajok és zörejek létrehozására miért kell ilyen meglehetősen terjedelmes könyvben ismertetni a szük­séges berendezéseket, felszereléseket stb. Feladatomat abban látom, hogy segitséget nyújtsak a szín­házaknak a megfelelő zajkiséret kifogástalan létrehozásában. En­nek a zajkiséretnek olyannak kell lenni, hogy fokozza az előadás művészi értékét és valóságszerüségével növelje a hatást. A könyvemben leirt valamennyi szerkezetet és készüléket a gyakorlatban régóta használják a MHAT színpadain, vagy más szov­jet színpadokon. Az általam javasolt szerkezetek között egyet­lenegy olyan sem akad, amely a színpadi gyakorlatban be nem vált volna. Közöttük számos olyan akad, amely hosszas kísérletezgeté­sem eredményeképpen jött létre. Egyes szerkezeti megoldások az eredeti primitiv formák jelentős továbbfejlesztését foglalják maglikban. Könyvemben éles megkülönböztetést teszek a nagyszínpadok számára készült zajkisérő szerkezetek és a kis-, valamint műked­velő színpadok számára szánt kiegészítő jellegű /és természete­sen jóval kisebb hatású/ megoldások között. Befejezésképpen nyomatékosan emlékeztetem az olvasót arra, hogy a zajokkal és zörejekkel szebbé tehetik az előadást, meg­erősíthetik annak tartalmát, de ugyancsak tönkre is tehetik. Ezért tehát tanácsos ha mindig szerényebbre szabjuk a zajkisére­tet és gondosan tartózkodunk a felesleges túlzásoktól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom