Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

ár tekintetében azonban lényegesen olcsóbb. Ezt az uj technológiát "bolyhositás

M-nak nevezték el és egy régebbi zárókőzleményben került közzétételre. A szakirodalom további tanulmányozása után és az e módszert alkalmazó iparból szerzett tájékoztatás alapján, valamint a módszert kísérleti jelleggel alkalmazó szinházak eredményeinek átvizsgálása után, az ellenőrző próbák eredeti terjedelmét ki kellett bővíteni a fonalvagdaléknak tapadó alapra való ráviteli módszerével és a továbbiakban a "pihésitéa" műszaki fogalommal megjelölni. Ez a rövidebb elnevezés lehetővé teszi a 3zinházi dolgozók és az üzemi dolgozók közötti könnyebb megértést, ahol ez a fogalom már meghonosodott. A próbák kibővítésének további indoka az a megállapítás volt, hogy a módszernek a szinházi műhelyekben való kisérleti jellegű bevezetése során nagy nehézségeket okoztak a fröcskölő berendezéshez és az előkészülethez szükséges anyagi kiadások. Mivel fennállt annak a veszélye, hogy az előbbi és néhány további alaptalan indokból kifolyólag a bevezetés igen hosszadalmas lenne, ugy döntöttek, hogy más, egyszerű vagdalék-ráviteli módszereket kell találni és egyúttal figyelemmel kisérni más tapadó anyagok felhasználásának a lehetőségét is. A próbák további kibővítésével egyszerű ráviteli módszereket kellett találni, amelyeknek helyettesiteniök kellett a kevésbé alkalmas, kis kapacitású szórópisztolyokat. II. A pihésités technológiája Lássuk tehát a pelyhekkel kapcsolatos munkához fontos fő technológiai elveket és tudnivalókat. A munkákat az alábbiak szerint osztjuk fel: 1. / a pelyhek elkészítése ós színezése, 2. / az alapok és a kötőanyag elkészítése, 3. / a szerszámok és a munkahely előkészítése, 4. / a kötőanyag és a pelyhek rávitele, 5. / a szárítás és a tisztítás. Az egyes pontokat a következőképpen bonthatjuk fel: ad 1./ A rávitel céljára 0.5 - 1.00 ram hosszura vágott pelyheket használunk, különleges célra lehet hosszabb pelyheket