Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

Az asztalka felületének emellett sokkal nagyobb a tartóssága, mint a festékkel bekent fának. Nefritből készült korhű puderazelence Modellként bakelit borotvakrémdoboz szolgált. A fedélre és az aljra könnyedén ráragasztottam a külön kinyomtatott modurit csigácskákat /a moduritot azután másutt használtuk el/ és elkészítettem a doboz két részének gipszöntvényeit, amelyekbe azután beleöntöttem az epoxyt. A homoritáshoz a bakelitdoboz ugyanazon részeit használtam fel. A lábat külön készítettem el és pótlólag ragasztottam hozzá. Ez a puderszelence a "Vadkacsák" 20 reprizelőadásán szerepelt. Epoxy váza A "Tizenhatodik baba nyara" c. darabhoz váza kellett, amelyet minden előadáson összetörnek. Az uj váza beszerzése nagyon emelte volna a napi költséget. Azt javasoltam ezért, hogy készítek egy vázát epoxydált gyantából és azt fogják minden előadáson összetörni. A kiválasztott eredetiről gipszöntvényeket készítettem két horizontális félrészben. Meg kellett oldanom azonban az edény homoritását is. Ebben még nem volt tapasztalatom. A gipszöntvények mindkét felének mélyedéseibe belenyomtam kb. 1/2 cm vastag moduritréteget és azon öntöttem a gipszet; ezáltal a homorulatokhoz öntvényeket nyertem. A sürü epoxy azonban felemelte ezeket, úgyhogy meg kellett terhelnem őket; emellett a gipsz-homorulat egyik fele letört. Ezért az egész öntési eljárást meg kellett ismételnem. A váza kissé lapos lett /ez észrevehető azon az öntvényen, amelyet beküldtem a Laboratóriumnak/.