Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

Mastalka : EGY KELLÉKES LEVELE 15/1961 A műanyagoknak a szinházi terület számára történt felfedezése után, már két évvel ezelőtt elkezdtem kutatni érvényesítésük lehetőségeit a saját üzemünkben is. A gyakorlat arra a felismerésre vezetett, hogy a szinházi kellékesnek a kellékeiről háromféle módon kell gondoskodnia: 1./ késsités utján, 2./ vásárlással, 3./ kölcsönzéssel. Én a kellékek többségét magam készítem; igy nem vagyok arra az időre utalva, araikor a műhelyek majd esetleg ráérnek. Igy magam készítem a kellékeket, amelyekre éppen szükségem van. Minthogy a vásárlást az elkerülhetetlen esetekre korlátozom, a színháznak már sok pénzt takarítottam meg és gazdagítottam a kellékállományt. Vannak dolgok, amelyeket nehéz kölcsönkapni és a kellékesnek azon kell gondolkodnia, hogyan szerezze be őket a szinház számára. Itt pedig nagy segítségemre vannak a műanyagok. A modurit egyenesen ámulatba ejtett. Még lakáskiegészit" tárgyakat is - mint pl. csészét, csészealjat, asztaldíszt, szobrocskákat, virágot, stb. - lehetett belőle késziteni. Mivel az ilyen tárgyak készitése során egész sor tapasztalatra tettem szert, kötelességemnek érzem e tapasztalataimat nyilvánosságra hozni. Az epoxy-ról és a modurit-ró1 általánosságban Az epoxydált gyantát mindenütt felhasználom, ahol a széttört kellékeket /vázákat, szobrocskákat stb./ kell pótolni. Sok mindent lehet belőle készíteni,csak tudni kell, hogyan. A nehézséget az okozza, hogy a gyorsító, amelyet milligrammszerü pontos adagokban kell hozzáadni, gyakran kifogy és nem lehet különálló-