Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

Színházaink gyenge pontja a vetítés; szinte hihetetlen, hogy mennyi rögtönzött berendezést állítanak össze a színházakban. Ez egyrészt a technikai alkotóképesség jó példája,de agyonnyomja a lényeges dolgot; kifejleszteni a diavetítők és effektus-készülékek elfogadható gyártását. Nem lehet azonban a végletekig rögtönzött beruházásokat végezni az állandó szinpadi berendezésekre és figyelmen kivül hagyva a biztonsági előírásokat, mindent házilag elkészíteni. 5 KW-os diavetítő Pardubicében és Kosicében működik, prototípus alakjában; azonban a bratislavai Meopta cégnél még egyetlen színház sem igényelt, kivéve a Szovjetunióból jött megrendeléseket. Gyökeret vert az a helytelen nézet, hogy a diavetítőt a kiállítás alkatrészének tekintik és nem a szinpad alapberendezésének. Ezt az előbbi véleményt készségesen támogatják a szakértők, akik a rendezőnek vagy a képzőművésznek gyorsan "összecsapnak valamit a kívánsága szerint"; ez azonban nem válik hasznára a színházművészetnek és magunknak kell ezzel leszámolnunk. Az ilyen berendezésnek át kell mennie a kutatáson és a szerkesztésen, a prototípuson, a kisérleti üzemeltetésen, a hatósági jóváhagyáson és a rendes gyártáson, akár világitótestről, diavetítőről vagy bármilyen más szinpadi világosító berendezésről is van szó. A rögtönzés sok pénzbe kerül és nagyritkán eredményez tartós berendezést. Hajszolni az ujat,csupán az újért - helytelen ut. Végezetül a szinházi világositási művészetben színes filterhiánnyal küzdenek. Kifejlesztettünk filtereket színes poliannid fóliára; a gyártási fogyatékosságok miatt nem váltak be a tiszta fóliák, valamint a színezés tökéletlensége miatt, amit nem sikerült az előirt árnyalatokban biztosítani. Jóval ezelőtt javasoltuk anyagban festett acetobutirát fóliák alkalmazását; ez az üveg jó minőségben való helyettesítését jelentené. A bevezetés húzódik ós a Szinházi Szolgálat csupán májusban biztosította a gyártás első sorozatát. Nehézség mutatkozik abban is, hogy minden megnyilatkozás és a paletta elégtelenségére vonatkozó panasz után ugy tűnik, hogy mégiscsak elegendő a színskálánk: a piros-sárga-kék-zöld és hogy semmilyen más színre nem lesz szűkség. A színházi emberek - kevés kivétellel - nem csinálnak maguknak túlzottan gondot a fénnyel; itt további türelmes munkára lesz szükség szaktanfolyamok utján és ezek a világositó iskola-