Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

3. / tiszta parkettpasztát, 4. / trichloretilenben feloldott karnauba yiaszt 10 sulyrész karnauba viasz 90 sulyrész trichloretilén összetételben; 5. / habos kenőszappan 25 sulyrész kenőszappan 85 sulyrész desztillált viz összetételben, A próbák a következő jsredménvt adták; Előnyös, ha formák szeparálását meleg környezetben végzik. Egyes szeparációs keverékek megkeményednek és gyors munkára van szükség, hogy az ecset után ne maradjanak nyomok. Az esetleges hibákat /ecsetnyomok, barázdák stb./ villany hajszárító, infraégők stb. segítségével javltjuk ki. A szeparálás nyomainak eltávolítását, a tárgynak a formából történt kivitele után átcsiszolással, levakarással, vagy benzines vizes mosással végezzük. Ami a szeparációs keverék kiválasztását illeti, leginkább a stearinos vált be. Itt azonban a stearint paraffinnal lehet helyettesíteni, amikor a paraffin mennyiségét növelni kell a petróleumban. Hasonlóan jó szeparálóanyag a stearinnal szilárdított parkettpeszta. Mindkét keveréket kb. 6o C° hőmérsékletnél oldjuk fel. Ha a formába fojtásnál nem fejlődik ki nagy nyomás, tiszta parkettpasztát is lehet használni. Kevésbé előnyösnek mutatkozott a habos kenőszappan. Ennek vízben történő feloldásával és felverésével habot nyerünk, amelyet formába lehet átvinni. Azonban csak a nem lyukacsos formákra felel meg. A trichloretilénben feloldott karnauba viasz nem felel meg a szinházi műhelyben az egyszerű, gyors és jó munka követelményeinek.