Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

5.ábra b.ábra vegővel és igy ismét lefelé süllyed. Ehhez járul még az is, hogy ha nincs lehetőség a légbevezető nyilasoknak az egész tetőzeten való egységes elosztására, akkor a felszálló meleg levegő felületén a hideg levegő úgynevezett "ballonokat" hoz létre, amelyek 1dőnként lecsúsznak és a nézőtér egyes övezetein léghuzathoz hasonló jelenségeket idéznek elő. A légbefuvó nyilasok egyenletes elosztása és - ami ezzel kapcsolatos - a levegő befuvására szolgáló vezetékek megfelelő kiképzése gyakran komoly nehézségekbe ütközik, hiszen a nézőtér mennyezetét a belső építész, az akusztikus és a megvilágító szake&ber is messzemenőleg igénybeveszi a maga céljaira. Levegőadagolás a nézőtér hátfaláról, illetve a páholyok mellvédjéről /lásd a 7.ábrát/ A levegő a nézőtér felső részében hátulról előre halad. Ilyenkor a friss levegő és a terem levegője összekeveredik és a tartózkodási övezeten keresztül áramlik vissza. E rendszemek 1gen nagy előnye, hogy erősen lehütött friss levegő is befuvatható, miáltal a klimabe rendez és tel jesitménye megnövekszik, illetve teljesítményszükséglete csökken. Ezzel szemben viszont számolni kell azzal a veszéllyel, hogy a befuvott levegőben létrejövő má-