Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

nagyobb változásgazdagságot érhetünk el az oldalsó kocsik beosztásával. Az értekezés arra a következtetésre juttat el minket, hogy a kinetikai és gépesítési elemeknek a színpadon való túlzott összezsufolása nem léphet tul egy bizonyos határon: a rendszereknek nem szabad egymást kizárni ok! A játékt^rség nem alkalmas hely az állandó berendezésekre, nem tekintve a szerkezeti bonyolultságokat, amelyek abból a követelményből származnak, hogy pl.a szinpadi kocsi menjen rá a forgóra. Ezenkivül megnehezül a cseh repertoár, főként pedig az operák számára szükséges süllyedők kialakítása. Elmélkedésünk során itt elérkeztünk a kinetikai és gépesítési berendezés célszerűségének kérdéséhez ós a tervséma szerint mindig megtudjuk, vajon a programot szinházi szakember-szcenográfus vagy szinpadi technikus készitette-e,vagy csupán épitész-tervezö. Megtudjuk ezt az elemek számából és a művészi munkára ebből háruló szempontból. VT. Következtetések Merész dolog lenne ezt az értekezést a gazdasági hatékonyság vonalán tovább vinni, mint amit a pártvonal megenged amely elismeri, hogy a szinházat a lehető legnagyobb mértékben eszmei alapon és művészi tökéletességgel kell kialakítani, megőrizve ugyanakkor a célszerű gazdaságosság alapelvét. Azt keressük tehát, vajon a berendezés megadja-e a kinetikai funkciók maximumát,vagyis a szinpadváltozások lehető legnagyobb számát. Ebben fellelhetjük a szinpad üzemeltetési együttese legváltozatosabb művészeti kihasználásának biztosi tékát, s egyben hosszú művészeti-technikai élettartamának biztositókát is /ne keverjük össze az egyszerű gépi élettartammal/. Közvetve mutatkozik ez a meglepően uj müvészeíti munka lehetőségeiben ós az ebből folyó, a nézőre gyakorolt nagyobb vonzerőben. Vitathatatlanul megállapítjuk, hogy a szinpad üzemeltetési együttese milyen időbeli megtakarításokat hoz és a fizikai nehéz munka milyen könnyebbedését eredményezi, vagyis az átépítések időtartamának lerövidítését és ezáltal a nézőnél a teljes drámai feszültség növelését; itt ismét közvetett módon, a néző megelégedésére hat a nagyobb vonzerő és az érdeklődés.