Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

vekkel foglalkoznak. Ennek során megvalósítják az opera el©harcosának, az Európában is ismert Dr.Herbert Gráfnak azt a gondolatát,amely esetleg európai szempontból is felhasználható: az opera és a televizió állandó kapcsolatának megteremtését. Abból a megfontolásból indulnak ki, hogy a valóban jó opera-előadások, amelyeket hanglemezről és rádióadásból ismer a közönség, rendki vül sokba kerülnek olyannyira,hogy 3000 eladott belépőjegy ellenértéke sem elegendő a költségek megtérítésére. Ezért a valóban jó előadásokat egyidejűleg televízión is közvetíteni akarják, mivel a televíziós nézők milliói jelentik ebben az esetbén Lincoln Square Centre for Performing Arts, New-York - tervrajza. 1 - Operaház; 2 - Hangversenyterem; 3 - Balett szinház ;4- - Juilliard Főiskola; 5 - Stúdiószínház; 6 - Akadémia és múzeum; 7 ~ Park; 8 - Előtér /földalatti autóparkirozó/; 9 - a földalatti állomása. az üzleti alapot, de ezenkivül ez a megoldás nagy mértékben hozzájárul a jó operaközönség neveléséhez. Igy tehát az ilyen fajtájú uj építményeket a televíziós közvetítéshez szükséges valamennyi műszaki felszereléssel, továbbá stúdiókkal stb. is ellátják. Európai szemmel nézve megállapíthatjuk, hogy a szinházaknak televiziós célra való felhasználása igen komoly ötlet. Ma már bebizonyosodott, hogy a televizió nem versenytársa a színháznak, de nem is pótolhatja azt, ezzel szemben igen jó propagandát jelent az élő színháznak.