Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

Unruh W : A színház az USA-ban /Az amerikai szinház európai szemmel*/ 7/2/1960 Bühnentechnische ííundschau, 1958.június, 3.füzet, 6-9 oldal, 1 ábra. Amilyen nagy és eltérő az USA népessége, struktúrája, tájai, éppen olyan nagy különbségek mutatkoznak az északamerikai és az európai szinház között is. Egyes látogatók vagy szinházi épitéczek beszámolói számos értékes adattal gazdagították tudásunkat, amelyek alapján bizonyos következtetéseket vonhatunk le az amerikai színházról általában is. Messzemenőleg óvakodnunk kell azonban attól, hogy a részben rendkívül hatásos amerikai különlegességek bármelyikét is az európai talajba átültessük, hiszen az USA-ban keletkezett szinházi formák előfeltételei alapjukban különböznek az európaitól. Igaz ugyan, hogy bizonyos ösztönzéseket nyerhetnénk az amerikai színháztól, de ez idő szerint éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk, hiszen éppen az Amerikai Egyesült Államokban próbálkoznak néhány európai szinházi tapasztalat gyakorlati felhasználásával. Ha az északamerikai szinházi viszonyokat elemezzük, először is egészen külön kell tárgyalnunk New-Yorkot. Ebben a hét millió lakosú városban található az Amerikai Egyesült Államok reprezentatív jellegű operaháza, a Metropolitan, és rajta kivül mintegy 50 más szinház, közöttük a New-York City Center Opera is. /Ez az opera nem tart rendszeres előadásokat./ Valamennyi - európai értelemben - magánszínház. A Metropolitan-t az erre alakult társaság szubvencionálja, ami Amerikában a mecénásság egyik igen elterjedt formája. Valamennyi egyetem, zeneművészeti főiskola és számos egyéb kulturális intézmény tulajdonképpen alapítvány és rendszeilnt mindegyikük saját színházzal is rendelkezik. Ezek az alapítványok rendszerint igen gazdagok, mint például a "Yale-E— gyetem"• A Metropolitan októbertől áprilisig naponta ját szik, gyakran napi két előadást is tart. A délutáni előadásokat tanulók számára