Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

amely a "mai előadást" hozta, kihordják a díszleteket ás függönyöket, felhúzzák a zsinórpadlásra, elhelyezik a szinpad két oldalán a kulisszákat és ezután .kijelölik a próbaszinpadot• Csak ezután rakják fel az utcán lévő dekorációkat a kocsira, amely raktárba viszi azokat. Ezalatt az idő alatt természetesen eső vagy hó esik a díszletekre, vagy az utca pora száll rá, a ezinek elmosódnak, a butor hamar törik karcolódik, piszkolódik,egyszóval minden gyorsan tönkremegy. Ugyanez történik a kosztümökkel, amelyeket nincs hová kiakasztani, nincs hol szellőztetni, szárítani, hanem ugy átizzadtan. kosárba rakják őket és elszállítják, mert másnap esetleg más szinházban "játszanak". Érthető-e, hogy ez a rendszer mennyire nem higiénikus, nem praktikus, nem gazdaságos és drága? Milyen keserves, primitiv és hosszadalmas? El tudják képzelni ezeket a nyitott színpadokat télen, amikor leginkább szénbányára emlékeztetnek, ahol a munkások ugy dolgoznak, mint egy alagútban és ahol akarva nem akarva töménytelen sarat, piszkot és port visznek a ezinpadra, amit azután mindnyájan belélegzünk? És el tudják végül képzelni, hogy menynyi pénzt és munkát emészt fel mindez. Felesleges pénzt, felesleges munkát és mérhetetlen drága időtY A Nemzeti Szinház Tyl Színházában a próbatermek egyszerűen elviselhetetlenek, ezekben a próba büntetésnek számit. Kicsinyek, alacsonyak, levegőtlenek, deprimálóan hatnak mindenkire aki oda belép. Feltétlenül hozzá kell látni a helyzet felszámolásához, de nem részleteiben, hanem a padlótól a padlásig! Anyag! munka idő és pénz, megtakarításáról de főleg az emberi egészség megóvásáról van szó! Fentebb mondottam, hogy naponta legalább egy óra próbaidőt veszítünk el a színpadon, de ezen felül a műsort is a technikai berendezkedésnek kell alárendelnünk, ahhoz kell alkalmaznunk ugyanúgy, mint az előadások megkezdését. Minden lépésnél technikai akadályokba ütközünk és ezek az akadályok egyre jobban növekednek. Ezért még igazgató koromban engedélyt kértem, hogy látogatást tegyek Bécsbe és megnézhessem a Burgtheater és az Állami Opera szinpadi berendezését, mivel ez a két szinház a mi színházunkhoz hasonlóan türténelmi épület, ahol meg kellett tartani az eredeti alaprajzot és a munkaterületet nem lehetett az utca rovására bővíteni.